Tar Renáta és Majorfalvi Bálint blogja

A reggeli szendvicsek után egy kis városnézésre indultunk Abádszalókon, leellenőriztük a strand körüli részt, a Laki Kálmán utcán indultunk el. „Aki a virágot szereti…” az ültet! Említettük már korábban is, hogy a virágözön-effektus nem ritka jelenség itt városszerte, ezt most is csak megerősíteni tudjuk. Aki esetleg távolabb bérel szállást a strandtól, a parttól, biztos, hogy virágokkal szegélyezett úton (de minimum ápolt zöldövezeti részen) jut el a vízhez, ha épp csobbanni kíván egyet. Bekukkantottunk pár igen igényes, rendezett kert portáján, leellenőriztük, néhány érett almát az út menti gyümölcsöktől roskadozó fákról (itt még az útszéli árokban is gasztro-csodákra lelhet az ember). Egyszerűen jót tesz a léleknek egy ilyen frissítő séta! Itt-ott kakaskukorékolást hallani (későn kelő szárnyasok torkából), néhány nádtetős ház és pár elszánt házőrző kutya csaholása igazi falu-hangulatot varázsol a városka egyes utcáiba.

Ebédünkre a program szerint a Lilaakác Kisvendéglőben került sor. Ha ettetek már romantikus környezetben, be fog ugrani az emlék, amint beléptek – mi a kerthelyiséget választottuk – a több, mint száz éves, falusi kocsmaépületből átalakított vendéglő sikerességét tükrözi, hogy érkezésünkkor egyetlen szabad asztaluk volt. A környezet a régi magyar filmek hangulatát idézi kockás abroszokkal s egy (az épülettel egyidős) lila akáccal. Mivel közel harminc fok volt, úgy gondoltuk, nem esszük magunkat rogyásig, ezért „csak” ketten kértünk egy egészben sült fűszeres-fokhagymás sertéscsülköt majonézes burgonyával és párolt káposztával. Szerényen hangzik, ugye? Desszertnek Reni gyümölcsrizst kért friss gyümölcsökkel és áfonyaöntettel, Bálint somlói galuskát. Ahogy Párizsban röhögnivalóan amatőr turistának számít az, aki nem nézi meg Eiffel-tornyot – a Lilaakác Kisvendéglő ugyanilyen kihagyhatatlan turistaállomás kell, hogy legyen Abádszalók esetében. Fiatalok, tessék elhozni aput, anyut a nosztalgikus hangulat tutira befűzi őket! Kisgyermekes apukák, anyukák figyelem: közvetlenül a kerthelyiség mellett egy komplett játszótér is rendelkezésre áll csúszdával, homokozóval „elvan a gyerek, ha játszik”-jeligére! Bátortalan (és elszánt) vőlegények, ide tessék hozni a kiszemelt menyasszonyt és, ha nem is pont a csülökbe rejteni azt a bizonyos gyűrűt, de valamelyik másik ínyencség körítéseként tuti sikeretek lesz vele ilyen környezetben!

A csülök...

Délután megnéztük a Fürdővárosok Homokfoci Tornájának döntőjét, vagyis: foci élő egyenesben! Volt egy olyasmi reményünk, hogy az aktív sport láttán rólunk is olvad le néhány kiló fölösleg… A meccset végül a Nemzeti-Tiszafüred csapata nyerte. Mivel itt nem kell hosszú kilométereket futni a pályán, gyakran záporoztak a gólok, mindkét lelátó tele volt nézőkkel, megvolt a stadion-hangulat a „menj előre, Miért nem adod be? MICSINYÁLSZ?” –bekiabálásokkal.

Vacsorázni Szabó Imre Pizza-büféjébe mentünk a strandon. Hogy a mai bejegyzésünknek ne a „nagy zabálás”, vagy az „addig ettek boldogan, míg meg nem haltak” – címet kelljen adni, kicsit könnyebbre vettük a figurát kaja-ügyben. Egyetlen nagy pizzát kértünk: fele Magyaros (szósz, bacon, szalámi, hagyma, paprika, sajt), másik fele Piedone (szósz, bacon, hagyma, bab, sajt). Bátran ajánljuk a helyet, minden büfé-igényt kielégít. GPS-es tanács: keressétek a „Pizza”-feliratot!

Egy esti sétát is beiktattunk a Szalók Hajó Klub kikötőjéhez. Gyönyörű látvány a Tisza-tó naplementekor, a vízen közlekedni is képes (parthoz kikötött) úszóházakban pedig édes lehet nyáron az élet… Találós kérdés: ki tudja, mi az a SÓLYA? Mert, hogy a „sólya használata díjköteles” és, hogy „mindenki saját felelősségére használhatja”, ezt megtudtuk a kihelyezett táblákról. Mi is lehet? Első hallásra valami fűszerre, vagy gyomnövényre tippeltünk... Az vesse ránk az első követ, aki már születése pillanatában, a hófehér babakelengyéjében tisztában volt vele, hogy a sólya: „hajók partra húzásához, leeresztéséhez, ill. építéséhez használt, enyhe lejtésű parton létesült csúsztatópálya” (légy áldott, ó Wikipédia!) Tanúi lehettünk egy csónak partra húzásának SÓLYA segítségével, vagyis megvolt a szemléltető oktatás is.

Az utolsó program mára: mozi! Méghozzá szabadtéren! Bícsfíling-bejegyzésünkben már említettük, most azonban ki is próbálhattuk, milyen a csillagos ég alatt a töltés oldalán fekve élvezni a filmet! A felszerelés meglehetősen profi: a kép a hatalmas vásznon bluray-minőségű, tűéles (állítólag 3D-t is tud produkálni), mi ma estére – pusztán hagyománytiszteletből - megelégedtünk a szolídabb 2D-s élménnyel is... A filmkínálat – mint azt korábban megtudtuk: többnyire aktuális – jelenleg plázákban is játszott – produkciókból áll. (Vagyis nem ezer éve forgatott szovjet filmeket nyomnak kopott, német felirattal, monoton, palócos hangalámondással, ukrán forgalmazóktól, hanem mai „trendi” filmeket, kiváló minőségben!) Ma este nekünk a Q – Érzékek birodalma című francia dráma jutott (helyes, kis piros tizennyolcas karikával) A szakmai elemzést a kritikusokra bízzuk (fűzfák alatt – meglepően szúnyogmentes övezetben – egy nyári este szinte tökmindegy, mit néz az ember – pár szót mégis ejtünk a filmről). Szóval: elsőrandis szerelmespárok és kisgyermekes szülők nem baj, ha nem ezt a 103 percet választják elsősorban popcornos filmélményként. A produkcióban szereplő művészek nem kevésszer tolakodnak egymás aurájába különösebb jelmez (és egyéb kiegészítők) nélkül, magyarul: a testiség cudar nagy szerepet játszik a story alakulásában. Az alkotás megtalálta a maga közönségét, a keménymag részeként mi is végignéztük és erősen elgondolkoztunk, hogy színészekként mely részeknél kértünk volna dublőrt az alakításhoz. A program szerint pár nap múlva levetítendő James Bond-film nyílván egy másik közönségréteget vonz majd! A nap lezárásaként egyébként tökéletes a koromsötétben világító vászon látványa, a Tisza-tó felől érkező szellő – az ember megöleli, akit szeret s együtt csomagolják össze saját nézőterüket, hogy végül nyugovóra térjenek…

A NAP KÉPEI A GALÉRIÁBAN...