Tar Renáta és Majorfalvi Bálint blogja

2013_07_22_01.jpgReggel 8-as programunk egy kis piackutatás volt… Szó szerint! A hétfő és csütörtök délelőtt nyitva tartó abádszalóki piacról van szó, ami kb. tíz percre található a szálláshelyünktől. Hangulatos, komplett kis market helyi termelők áruival: hússal, gyümölccsel, zöldséggel, valamint használt és új ruhákkal. Tudományosan bizonyított tény, hogy a hölgyek szervezetében (legyen az éltesebb, vagy szemérmetlenül fiatal) jóval több endorfin termelődik, mikor átlépik egy piac küszöbét! 2013_07_22_02.JPGReni fantáziája is rögtön beindult és mivel van némi hajlama a konyhatündérkedésre, el is tervezte, hogy kovászos uborkát fogunk csinálni (persze, csak miután vettünk egy kis kóstolót szalonnából is). Bele is vágtunk a kovászos-projectbe: Magdika nénitől vettük az uborkát és a kaprot, aki rögtön a „best of kovászos”- receptjét is megosztotta velünk. Ezek után már csak egy 5 literes befőttes üveget kellett szereznünk, ami nem bizonyult 2013_07_22_03.jpgegyszerű feladatnak. De nem adtuk fel! Végül a Rózsakert étterem „művészbejájánál” a konyhás néni jóvoltából két hatalmas befőttesre is szert tettünk. Ezek után a
sz
állásunkon beraktuk az uborkát. Négy nap múlva már kóstolható is az ABÁDSZALÓKI KOVÁSZOS (sokat törtük a fejünk az elnevezésen, aztán egy többfordulós selejtező után ez maradt fenn a rostán, a copyright-ot szigorúan mi birtokoljuk!) Tehát az A.K. ízig-vérig helyi hozzávalókból áll: abádi uborka, szalóki kapor, abádszalóki kenyér, s a híres tisza-tavi befőttes üveg! Hungarikumnak szánjuk… vagy Abádikumnak… ezt még nem döntöttük el...

2013_07_22_04.JPGEbédként a Lilaakácban fogyaszthattunk menüt – vagyis ide nem csak akkor lehet betérni, ha az ember igazi nehézsúlyú ínyencségre vágyik, hanem gyorsabb lefolyású tápanyagfelvétel is eszközölhető a korábban már tesztelt idilli környezetben. Erről a helyről nem lehet elég fotót csinálni. Figyeljétek a mennyezetet… Van még jó pár hetünk, igyekszünk majd a benti részt is feltérképezni, egyelőre azonban a kellemes idő a kerthelyiségbe csábít!

2013_07_22_05.JPGKövetkező napirendi pontunk a strand csúszdáinak ellenőrzése volt. Mit lehet tenni? A melót meg kell csinálni… Egye fene… A pár órára szóló nagyszerű csúszda-élményt a Riviéra Vízisportszer-kölcsönzőnek köszönhetjük, pontosabban Pócs Sándornénak.  Egy gyors és egy kevésbé gyors (hivatalos meghatározással: lassú) csúszdáról van szó. Mindkettő más-más technikával gyorsul. „Itt domboríts, itt homoríts” – hangzik el a „csúszdaellenőröktől”, akik a biztonságunkra ügyelnek (mi ellenőrök tartsunk össze). Tesztjeink során természetesen gyorsulási számításokat is végeztünk (gravitáció, testtömeg szorzat százalékosan elosztva a csúszási faktor négyzetre emelt hányadosával) s végül arra jutottunk, hogy… JÓ KIS BULI EZ A CSÚSZKÁLÁS! 2013_07_22_06.JPGEz az üvegszálas csúszda(pár) jó szolgálatot tesz közel 25 éve a parton – nem kell megijedni ettől a számtól: biztonságos a rendszer. (Egy backstage-információ – igen, most a kedves olvasó a kulisszák mögé láthat – az igazán cifra móka egymás lefényképezésének megszervezése volt: ugyebár fényképek is bizonyítják, hogy szigorúan ellenőriztük a létesítményt. Reni, a  kb. 155 cm mély vízben a maga 164 centijével egy igen elszánt paparazza benyomását keltette kezében a masinánkkal – hát… életünket egy jó blog-fotóért ugyebár!) Kissé tudományosabbra véve a hangot: Az üvegszálas csúszda másképp gyorsul, mint a manapság aquaparkokban divatos műanyag csúszdák. A fürdőruha például nagyban csökkenti a sebességet – Reninek kis híján tangát kellett kreálni a fürdődresszéből a száguldás érdekében. Mielőtt bárki nudizmusra való felbujtással vádolna minket, hangsúlyozzuk, hogy mindez csak pár praktikus tanács, azoknak, akik ki akarják aknázni a csúszdában rejlő gyorsulási lehetőségeket!

2013_07_22_07.JPGA rádióban elhangzott, hogy a további napokban is kánikulára lehet számítani. Programszervezőink nyílván ezt is elintézték, s amikor a jet-ski, vízi-dodgem tesztelésre kerül a sor, szintén rekkenő hőségben izzadhatunk majd! Ahányszor csak a partot „ellenőrizzük”, folyamatosan szemezünk a BANÁN-nal (10 személyes, viháncolós vízi alkalmatosság – de erről majd bővebben akkor, miután kipróbáltuk – szintén a Riviéra jóvoltából - , ez csak egy amolyan coming soon megjegyzés volt). Képünkön egy buliellenőr-ellenőr...

Délutánra a víz olyan szinten kiszívta belőlünk az energiát, hogy kénytelenek voltunk meghekkelni egy kajáldát a parton. Nevezetesen: Somogyi Gyula HEKK-büféjét (innen származik az iménti – az internet kalózait megidéző – észbontóan parádés szójáték).2013_07_22_08.JPG Kárász, ponty, hekk, keszeg, harcsa – elég széles a kínálat, ennyi féle halat egy helyen még nem láttunk, s a kedves kiszolgálásra sem lehet panasz. Egy hekket és egy harcsát hívtunk meg vacsorára némi kenyér és sült krumpli kíséretében. Ezzel az igazán ízletes összeállítással sikerült pótolni az elvesztett energiát, így újra teljes erővel vethettük bele magunkat a parton való ejtőzésbe, hogy lélekben felkészüljünk az esti mozira! (A kedves blogmustrálók 44%-a most kiabál át a szomszéd szobába, hogy „Te figyejjémá, ezek csak zabálnak, meg alszanak egész nap, aztán még filmet is néznek!”) Hát kérem… Téved, aki azt hiszi, hogy a lelkünk díszbe öltöztetése az esti moziélményhez nem igényel hatalmas energiákat és egészen kivételes koncentrációt! Nyaralni csak pontosan, szépen… buliellenőrködni pedig… PLÁNE!

Az esti mozihoz leterítettük a kis pokróc-páholyunkat a töltés oldalára – ezentúl csakis ilyen körülmények között vagyunk hajlandóak filmet nézni - (bulizós csapatoknak: sörrel, borral pedig aztán végképp full extrássá tehető a szabad ég alatti filmmustra) 

A mai film pedig… hát erről írni kell! A „Barátom, Knerten” című norvég családi filmhez volt szerencsénk, amit pár internetes portálon „aranyos”-ként az „élet apró rezdüléseit bemutató film”-ként emlegetnek. (Tény, hogy a jelmezekre szánt pénz összege ezúttal magasabbra rúghatott, mint a tegnapi film esetében, itt mindenki végig ruhát viselt!) Röviden: Adott egy kissrác, akinek egy kb. 30 centis beszélő faág lesz a legjobb spanja (leginkább a még embrionális Pinokkió ugrik be róla), aki persze nem bír az ő duhaj természetével és együtt kalandozik a castingon megfelelt gyerekszereplővel a családi film műfajának útvesztőjében. Gyanús, hogy olykor talán mákteát itathatnak a kiskölyökkel, mert elég durva flash-ei vannak kb. 10-15 percenként agresszív árnyékokkal és jó pár effektezett horrorisztikus nyalánksággal egy kissé díszletszagú erdő közepén.2013_07_22_09.JPG Van persze öreg – Dzsepettó imitátor - asztalosmester, aki a csúcsjelenetében elmondja a „fának lelke van”-örökbecsű mondatot is, de a kissrác száján is kiszalad – valamikor a végső katharzis táján, hogy „sosem szabad feladni”. Van néhány magyarra fordított (és magyarul is énekelt!) betétdal „Megy a kisgyerek az úton fekete cipőben” – típusú tartalmas librettókkal. Feldobta az esténket! De komolyan! Tisztában voltunk vele, hogy a családi film nem a mi műfajunk, ezért eleve nem vártunk egy Keresztapa-trilógia - szintet (de program szerint – és ezt egyáltalán nem bánjuk, imádjuk a mozit - minden filmet látogatunk). Egyébként az a néhány kisebb gyermek, akik szüleikkel nézték – hallhatóan jól szórakozott – minden film töltse be saját szerepét az adott korosztálynál – ezek a srácok pedig tutira beszélő faágat kérnek majd a télapótól…

A NAP KÉPEI A GALÉRIÁBAN...

 

Címkék: Címkék

A bejegyzés trackback címe:

https://abadszaloklegjobb.blog.hu/api/trackback/id/tr785419876

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása