Tar Renáta és Majorfalvi Bálint blogja

Napok óta vágytunk már rá, hogy kőkemény, sportemberi minőségünkben is megismerjen bennünket a világ, de minimum a blogunk iránt érdeklődő ismeretlen ismerőseink. Ma végre ebből a vágyunkból is teljesülhetett valami – ha nem is extrém sport szinten, de biciklire pattanhattunk egy jó kis kirándulás céljából a Kiskörei Erőműhöz.  A bringákat Oszonits Jánosnétól, a Kiad-lak apartman tulajdonosától kaptuk kölcsön. Van már némi tapasztalatunk kerékpártúrákat illetően, de ilyen kiváló szerkezetű  járgányokon eddig egy alkalommal sem ültünk, szinte alig kellett izomból rádolgozni, mindkét gép remekül suhant a többnyire sík terepen. (Így gondolatban elkezdtünk kacérkodni a Tisza-tó körüli kerékpártúrával is a maga – közel 70 kilométerével… ) Az erőműhöz  remek kis kiruccanás eszközölhető a töltés tetején haladó úton – a menetidő attól függ, hogy mennyire feledkezünk bele a táj szépségeibe és, hogy hány alkalommal tart az ember szusszanásnyi szünetet, hogy digitális úton megörökítse önmagát – vagy épp szerelmét – háttérben mondjuk a Tisza-tóval. Mi kb. fél óra alatt értük el célunkat – aki az olimpiára készül, annak ez nyilván egy laza kis hat perces, átmozgató edzés – egyébként kisgyermekes családoknak ideális, ha az ifjú trónörököst épp most vezetik be a két keréken guruló járművek világába, ez a táv még számukra is könnyen teljesíthető.

A Kiskörei Erőműhöz, a duzzasztógáthoz értünk, amit 1973-ban építettek a tiszai áradások szabályozása és az Alföld jobb vízellátása okán. A duzzasztás a  kilencvenes években fejeződött be, így a Tisza-tó területe 127 négyzetkilométer lett. Feltöltése után megkezdődött a falusi turizmus és ehhez kapcsolódva  strandok, kempingek szállodák épültek. A tónak mára kialakult az ökológiája, madárrezervátum is működik benne. Mindezt nem ránézésre állapítottuk meg, mielőtt elindultunk, igyekeztünk tájékozódni úticélunkról. Az erőmű melletti  résznél lazán lehetne vágóképeket készíteni egy homokos tengerparton zajló storyhoz.  Maga az építmény tőlünk jobbra helyezkedett el, úgy döntöttünk, ezúttal nem kérünk szemléltető oktatást a zsilipek működéséről, valószínűleg kissé felkavarta volna a vizet (kisebb apokalipszist idéz elő) és az a néhány tucat pecás a parton elég durcásan nézett volna ránk.  Akármennyire is bírjuk a strapát (ide értendő a wellness és a mozi is), azért csak elfogyott út közben egy-egy szendvics és néhány liter víz (a legnagyobb kánikulában). Egy kis tekerés (és itt a szó a biciklis-vonatkozásában értendő) hatásosabb fogyókúra, mint meginni napi két diétás kólát környezetbarát palackból.

Visszafelé még megejtettünk némi folkorisztikus művészkedést a szalmabálákon – tipikus turisták… meglátják, megmásszák, megölelik, megkóstolják, mert egy szalmabála roppant autentikus és jó vele pózolni! Végül Judit megmutatta Nekünk az Aba-sírt, ami pár méterrel az Abádszalók vége- tábla után található. Egy majdnem függőleges lépcső vezet fel hozzá – az élményért meg kell dolgozni… Tudni kell, hogy Aba Sámuel, Magyarország harmadik királya volt s halálának körülményei nem egészen tisztázottak. Bizonyos legendák szerint -tanulmányoztunk párat- menekülés közben Füzesabony közelében ölték meg, egyesek szerint sírja egész máshol, talán a ménfői csata helyszínén van, mások szerint valahol itt, ezen a magaslaton – itt látható egy hatalmas kereszt-emlékmű, melynek állítólag SEMMI köze mindehhez – többeket megkérdeztünk, nem tudták megmondani, hogy pontosan hol keressük magát a sírt…

A kerékpártúra s egy Lilaakácos menü  után - abszolút üdén és felfrissülve olyan délutáni sziesztát csaptunk, ami egy lajhárnak is becsületére válna (átgondoljuk még azt a Tisza-tó kört…)

Ma esti filmünk a Sleeping beauty című erotikus dráma volt – a műfaji meghatározásból lehet sejteni, hogy viszonylag no dress-típusú alkotásról van szó. A kritikák és internetes kommentek csontra alázzák. Kövezzen meg minket a Nemzetközi Filmakadémia, de nekünk bejött. Ahogy az olykor előfordul, a story végével nem feltétlen ért egyet a néző  – nos, velünk ez  esett meg, de legalább van min rágódni a film kapcsán…

Ó, és persze a vacsora!!! Egészen egzotikus körülmények között zajlott: a strandon sütöttünk szalonnát – és egyéb földi jókat – nyárson, baráti társaságban. Tessék hátradőlni és elképzelni:  kényelmes kerti székben ülve fogtuk a kicsit sem kalóriaszegény finomságokkal megrakott nyársat… a levegő lassan lehűlt, sör és rosé a kezünkben TELJESEN hűtött állapotban várta, hogy elpusztulhasson (meg is kapták a magukét...) Pattogott a tűz, érezni lehetett a melegét is, már (majdnem) az egész nap  a hátunk mögött volt, együtt röhögcséltünk új barátainkkal. Laza, fesztelen este volt, az az igazság, hogy kezdjük magunkat itthon érezni…

A NAP KÉPEI A GALÉRIÁBAN...