Tar Renáta és Majorfalvi Bálint blogja

Hogy szálláshelyünkön a fürdőszoba perpillanat tele van Tisza-tavi kagylókkal, az nem azért van, mert nem szoktunk tisztálkodni (és miért ne legyen ott?), hanem mert legutóbbi – egészen kivételes – programunk zsákmányait csak a fürdőszobában tudtuk ideiglenesen elhelyezni. Mi lehetett a program? Nem, a jet-ski-hez nem adnak vígaszdíjként kagylót, valahányszor borul az ember és a Tankcsapda sem küldött utólag ilyesmit azoknak, akik részt vettek abádszalóki koncertjükön… Kasza Sándor Tisza-tavi motoros csónak túráján már annál inkább beszerezhető a fent említett autentikus szuvenír! A reggel fél tízes indulásnál még nem is sejtettük, hogy eddigi életünk egyik legmaradandóbb emlékeit gyűjtjük be a mai napon. A dolog rém egyszerű: elfoglalja az ember a helyét a kis csónakban (kis pakkocskáját kis lábacskája mellé helyezi) és FIGYEL! Kasza Sándor túravezető berregteti kicsit a csónak motorját, ami rögtön útnak indul az Abádi Kikötőből (ki tudja már, hányadik) Tisza-tó – hódító útjára a nyílt vízen. A kedves turista pedig – mint említettük – FIGYEL! És figyel… mert mást nem is nagyon tud csinálni, mivel az élmény magával ragadó! Kiszámoltuk: nettó nyolc órát ülhettünk csónakban a mai napon, és megközelítőleg  kétszáz fényképet készítettünk… A Tisza-tó élővilága ezúttal még teljesebb pompájában mutatkozott, mint első  túránkon pár nappal ezelőtt. Ma egy kisebb csónakkal jóval több eldugott, furmányos helyre be tudtunk menni s megpróbáltuk elkerülni a „tipikus turista” sztereotipiát – vagyis, aki sört vedelve, dajdajozva közelíti meg azt a nádast, ahol láthatóan három idegfeszült horgász próbálkozik már jó ideje kifogni valami harapnivalót. Csendes megfigyelői voltunk a természetnek, Kasza Sándor pedig idegenvezetőként tette még élményszerűbbé a kirándulást! Amit mások könyvekből, internetről, ismeretterjesztő filmekből idéznének egy ilyen túra során, azt ő látta, hallotta, tapasztalta, s most ÁTADJA a kedves vendégnek! A természet embere, figyeli a rezdüléseit, érti az összefüggéseit – melyik madár hány fiókát tett le a szomszédos nádasban, hányadik generációs az a barna réti héja, amelyik épp elhúzott a fejünk felett… s az embert nem is (csak) a tárgyi tudása ejti rabul, hanem szavainak az a természetes „íze”, amiből érződik, hogy ő erre született. Hogy kívül-belül ismerje ezt a csodálatos környéket, hogy az itt élő állatokról szinte, mint barátairól beszéljen (mindenféle Dr. Doolitle-féle hivalkodás nélkül), ha akartunk se tudtunk volna olyan kérdést feltenni a Tisza-tóval kapcsolatban, amire ne tudott volna válaszolni. El is gondolkoztunk: hozzá képest mi mennyire ismerjük a saját környezetünket? Ahol élünk... Miért is menne az ember külföldre, mikor itthon is kismillió olyan meglepetés várja, amiről eddig mit sem tudott?!  Szerencsénk volt Sanyi bácsival: számára élmény ez a munka és mások számára is élménnyé tudja varázsolni a kirándulást! Amellett, hogy stikában kismillió információ is befészkelheti magát a kedves vendég agyába! És ezeket az állatokat közvetlen közelről látni… ez egy újabb blog-témát érdemelne… Azzal tisztában voltunk, hogy a kárókatona nem egy militarista rajzfilmfigura neve, hogy a viharsirály nem egy új szleng-kifejezés, de közelről látni és valamennyire megismerni ezeket a madarakat mindenképpen sok újdonsággal szolgált! Külön büszkeséggel töltött el minket, hogy Sanyi bácsi életében velünk látott először közvetlen közelről Bölömbikát egy sűrű nádas mellett! (meg kell említenünk, hogy a Bölömbika sem egy vörös posztóra bevaduló méretes izomkolosszus, hanem bizony egy madár – ezt csak madártanban kevésbé jártas blogmustrálóink kedvéért fűzzük hozzá.) Burjánzó ártéri erdők, holtágak, szigetek, öblök, védett madárfajok … vadromantika!  Egy igazi vízi világ tárul fel az ember előtt, s mire 8-9 óra elteltével már begyűjtötte a kagylókat, látott legalább 9 féle madarat, 18 féle növényt és egyáltalán… magába szívta a NYUGALOM levegőjét, már nem is kívánkozik vissza a szárazföldre, hanem legszívesebben még jó ideig ringatózna ebben az egyszerű kis csónakban, kóborolva a Tisza-tó kis szigetei között…

Persze a „közjátékot” sem felejtjük el! Vagyis: ebédünket Tiszafüreden, a Hableány Étteremben ejtettük meg. Reni málnalevest evett vaníliafagyival, majd hagymás rostélyost karika burgonyával (a felső étvágygerjesztő kép), desszertnek rántott túrós palacsintát vaníliasodóval. Bálint májgaluskalevest, majd Füredi csíkospecsenyét fűszeres burgonyával. A desszert a „jó öreg” somlói galuska volt. Olyan, mintha arra utaznánk, hogy minél hosszabb nevű ételeket kérjünk, pedig becsszó, hogy pusztán az ízlésünk vezet! A „butára ettük magunkat” tipikus esete forgott ismét fenn… de, ha egyszer finom volt… Hivatalosra véve a figurát: a tiszafüredi Hableány Étterem jelesre vizsgázott úgy gasztro-szinten, mint vendéglátóipari tekintetben (értsd: a kiszolgálás udvarias és gyors). Csónakázás után (és előtt) igazán kellemes kis kitérő volt - az étterem a parttól gyalogosan mintegy 44 másodpercre található.

A nagyszerű csónakos-élményt leöblítettük egy kis mozival! Nehéz lett volna elrontani a jókedvünket, de a Camille című francia vígjáték azért megpróbálta… A horror-kategóriát is nyugodtan kiírhatták volna rá, ugyanennyi köze lett volna a filmhez, mint a „vígjáték” elnevezésnek. Aki még nem látott francia filmet, annak kezdésként inkább az örökzöld Csendőr-sorozatot ajánlanánk! Hogy a rendező nyugodtan aludt-e a bemutató előtti éjszakán, arról nincs infónk, illetve rejtély, hogy melyik casting cég foglalkozik ilyen mesterfokon  érdektelen civil arcok összegyűjtésével egyetlen film kedvéért. Mi, ma éjjel tuti, hogy inkább csónakos sztorikról fogunk álmodni (tündérfátyollal, mocsári tisztesfűvel, rucaörömmel) Jó lenne tudni, mik ezek? Hehe… Tisza-tó, vadromantika, örök élmény…

A NAP KÉPEI A GALÉRIÁBAN