Tar Renáta és Majorfalvi Bálint blogja

Elsőként egy korábbi „detektívtörténetünk” szálait varrjuk el! Czifra egy nap – című bejegyzésünkben beszámoltunk Bálint mobiljának kalandos köddé válásáról (miután hanyagság miatt imádott szabadtéri mozink zöld gyepén maradt), s az ember egy SIM-letiltást követően általában már keresztet is vethet készülékére, meglehetősen kicsi rá az esély, hogy valaha is viszontláthatja. A „bemérjük ezerrel és körözzük”-lehetőség jórészt csak amerikai akciófilmek dramaturgiai húzása, a valóságban azért nem ilyen gördülékeny és egyszerű a dolog, épp ezért sokan csak siratják a mobilt és legyintenek utána. Velünk is így volt, mire azonban… … fokozzuk a hangulatot … az eltűnés után egy facebook-os megkeresés kapcsán kiderült, hogy egy (valóban bekövetkezett) készülék-belezés után (akku és SIM-telenítés), egy kedves fiatal pár talált rá a keresett tárgyra. Egyik hozzátartozójuk szintén elhagyott egy telefont ugyanakkor, ugyanott a kertmozinál, azt pedig Bálint találta meg, miközben sajátja után kutatott, s leadta a biztonsági őröknek. Frankón megtaláltuk egymás mobilját… Lényeg: a story happy end-del zárult (még, ha valóban volt egy kevésbé becsületes megtaláló is, aki kimiskárolta a telót), úgyhogy… ha bármikor úgy érzi a kedves blogmustráló, hogy szívesen elhagyná készülékét, azt csak és kizárólag Abádszalókon tegye, itt ugyanis elég valószínű, hogy pár napon belül vissza is kaphatja! S a végén persze egy nagy ládányi tanulsággal lesz gazdagabb… Köszönjük még egyszer ezúton is a fiatal párnak! Szezonzáróra – nekik köszönhetően - ez a történet is happy end-del zárult…erősek készülődnek.JPG

Szóval eleve jól indult a napunk, s ezt csak fokozni tudta egy lilaakácos menü, valamint a huszonkettedik alkalommal megrendezett KI A LEGÉNY A GÁTON? – erős emberek versenyének megtekintése! Az esemény szervezője, az erős emberként már többszörös bajnok Ulviczki Mihály igen változatos programot hozott össze a tesztoszteronban nem szűkölködő versenyzők számára. Farönk nyomás, söröshordó dobás, hordó cipelés, „koffer” (súly) cipelés, kötélhúzás, majd desszertnek egy vegyes szám, amiben különböző súlyok kiemelése, hordópakolás.JPGvagy vállra vétele épp úgy szerepet játszott, mint egy 350 kg-os kerékgumi megmozdítása. A hét profi versenyzőhöz (álljon itt a nevük: Bíró István, Bíró Sándor, Hajnal Tamás, Hrozik Gábor, Bíró László, Varga Ferenc, Czampel László) két amatőr kolléga is társult (Pusoma Béla és Kalla Zénó), velük volt igazán teljes a paletta. A nézőtér szép lassan megtelt szurkolókkal, szemlélődőkkel, kezdődött a „hajrá Gabi, hajrá Laci, megtudodcsinálnipista!” A legfiatalabb versenyző – Varga Ferenc – mindössze tizenöt éves volt, testalkata és teljesítménye alapján senki nem mondaná meg, hogy csak három év múlva lesz hivatalosan nagykorú. (Ő is tisztességesen közelít afelé, hogy hamarosan megillesse a „kétajtós szekrény”- jelzős szerkezet.) Egyéb csodáknak is tanúi lehettünk a mai versenyen: elképesztő kitartásról és mentális felkészültségről tettek sörös.JPGtanúbizonyságot a srácok, agyban is „összeszedik” az elvégzendő feladatot, minden erejüket megfeszítve összpontosítanak arra az adott feladatra. Itt nem csak szimpla sportot láthat az ember, hanem az idegek harca is a szemünk előtt játszódik le: ki, honnan nyer még energiát, ki képes folyamatosan helytállni, s ki az akiben olykor tartani kell a lelket. Vagyis nem egy sima hordódobálós délután van mögöttünk, emberi drámáknak (de minimum: játszmáknak) is tanúi lehettünk. Ulviczki Mihály és Kovács Mihály polgármester úr mellett mi is átadhattunk pár díjat a dobogós-résznél - ezúttal nem emelték fel, nem dobálták át a fejük felett, pusztán csak ráálltak és örültek a végeredménynek, helyezésüknek, amiért kőkeményen megdolgoztak! Első helyezést ért el Hrozik Gábor, második lett Hajnal Tamás, harmadik helyen pedig Bíró Sándor végzett.dobogó.JPG

Eljött hát az utolsó vacsora ideje (mindenféle bibliai vonatkozás nélkül). Bográcsgulyást fogyasztottunk a reni akácban.JPGLilaakácban, belső helyen, mivel a kerthelyiségben ismételten fullon volt minden. Nagyon megszerettük ezt a helyet, s kicsit sem túlzunk, ha úgy fogalmazunk: érzékeny búcsút vettünk tőle, illetve a csapattól, akik egy hónapon keresztül a rendelkezésünkre álltak. A gasztro-élmény végeztével a strand felé vettük az irányt, ahol szezonzáró koncertként az Apostol zenélt bő másfél órán át. A Nehéz a boldogságtól búcsút venni-re épp úgy csápolt a vegyes korosztályú közönség, mint az Eladó, kiadó most a szívem –  re, vagyis bepörgött szupernagyikban épp úgy nem volt hiány, mint későn fekvő apostol közel.JPGfél méteres fiatalemberkékben. Általunk még soha nem látott tömeg lepte el a töltés oldalát, aki csak tehette, eljött még egy utolsó nagy nyár esti bulira. Ezt követően Kovács Mihály polgármester úrral –s néhány helyi iskola-beli gyermekkel a színpadra mentünk, mondtunk pár szót az elmúlt egy hónapunkról (megvilágítva a Shadow Hunter mibenlétét is!), majd a gyerekek visszaszámlálása után kezdetét vette a fő attrakció, a látványos tűzijáték nagyszerű zenei aláfestéssel. Az utolsó este… az utolsó buli… rengeteg ember… A disco-ban is igazi party hangulat! Holnap pedig: utazás haza… s még egyetlenegy blogbejegyzés! Visszük az élményt, visszük az emlékeket…apostol messzebb.JPGtűzijáték.JPG

A NAP KÉPEI A GALÉRIÁBAN...

A bejegyzés trackback címe:

http://abadszaloklegjobb.blog.hu/api/trackback/id/tr1005469016

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.