Tar Renáta és Majorfalvi Bálint blogja

„Akármilyen kedves vendég, három napig untig elég” – ugyan már, kérem… Az Abádszalókon töltött több, mint harminc napunk alaposan rácáfolt erre a mondásra, ugyanis olyan vendégszeretetben volt részünk, hogy még dédmama/papa korunkban is emlegetni fogjuk! Épp ezért (és itt egy akkora közhely jön, mint a bécsi gyors), rettentő nehéz a búcsúzás - a helytől és a minket vendégül látó személyektől egyaránt. Reggeli után először kísérőnktől, Vankó Judittól köszöntünk el, majd Bálint édesanyja – és kedves barátnője – futott be, hogy hazafuvarozzon bennünket Komáromba. Pár percen belül megérkezett Kovács Mihály polgármester úr és Kasza Gábor alpolgármester úr, hogy a programban utolsó, „ágtól a levél”-projectünket közösen teljesítsük. Mivel sajnos nem tudtunk minden szolgáltatótól személyesen elbúcsúzni, így köszönetképpen egy tablót készítettünk, a legemlékezetesebb napjaink fotóiból.Gazdát cserélt némi védőital, (de ez szigorúan – az utolsó – backstage információ…) és Renit egy nagyszerű horgász (pergető) bottal is meglepték – mivel ugye eléggé rákapott erre a műfajra Kasza Sanyi bácsi túráján, valamint a Süllőfészeknél töltött napunk folyamán is. Ideje lesz felfedezni a komáromi horgászhelyeket… Útnak is indultunk, s bő három óra alatt haza is értünk. Albérletünkben  tavaly december óta lakunk, s mivel több, mint egy hónapig távol voltunk, az első percekben nem is voltunk biztosak benne, hogy az egyforma panel-bejáratok közül, jó helyen „kopogtatunk”-e, illetve később meglehetősen elbizonytalanodtunk az emelet számát illetően is… Nem vagyunk térképészetileg nehéz esetek, de, ha az ember egy hónapra kiszakad valahonnan, az egyszerű, „beállt” dolgok is gondolkodóba ejtik – hol van a merőkanál, az ajtó itt nem kifele, hanem befele nyílik… Az erkélyünket pedig távollétünkben bérbe is vette valaki… egy galamb igen szerénytelenül fészket épített – és két tojást is rakott – egy üresen hagyott virágföldes ládában. Meglehetősen állatbarát hozzáállással, de kénytelenek voltunk áthelyezni a fészket egy kevésbé zavaró helyre, eltelik majd egy kis idő, mire a madár megszokja, hogy már nem hozzánk kell kopogtatni… Összerendezgettük az abádszalóki szuveníreket, a kagylótól kezdve a csipkén át a hűtőmágnesig. Lassan minden tárgy helyet kap  a lakásban, letisztul a fénykép-állomány is –  több, mint 2600 fotó készült, kb. harminc tartós elem közreműködésével… Hát…mit is lehet mondani így a finish után két lépéssel? Jah, egy technikai infó: Többször kaptuk a kérdést: felhasználhatóak-e blogbejegyzéseink részletei, fényképeink az adott szolgáltatások reklámozására? Természetesen IGEN, szívesen hozzájárulunk a hely bármiféle népszerűsítéséhez, feltöltött fényképeink, írásaink rendelkezésre állnak. Köszönjük mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy egy nagyszerű, programokban gazdag hónapot töltsünk Abádszalókon (s környékén)! Imádtuk (többek között) a csónaktúrát, a csipkeverést, a teniszt, a lovaglást, a vízisportokat a kiváló kajáldákat – úgy étterem, mint büfé szinten, a mozit, a koncerteket…  Különös mázli hogy ottlétünk alatt szinte végig rekkenő hőség volt! Külön köszönet Kovács Mihálynak és Kasza Gábornak, akik házigazdákként kalauzoltak minket (Vankó Judittal), s gondoskodtak róla, hogy ez a nyár számunkra felejthetetlen legyen! Harmincadikán évadnyitó a Komáromi Jókai Színházban, úgyhogy 2013-ra agyő bícsfíling, agyő Shadow Hunter… agyő, kedves blogmustrálók! Köszönjük a figyelmet, a fegyelmet, a like-okat,a megosztást! Most a buliellenőrök szögre akasztják nyakban hordható igazolványukat… (szürke)gém óver… de VISSZATÉRÜNK MAJD! Találkozzunk jövőre Abádszalókon!!!

A NAP KÉPEI A GALÉRIÁBAN...