Tar Renáta és Majorfalvi Bálint blogja

bálint.JPGA változékony, szeles idő nem kifejezetten turista csalogató klíma, ezt ma reggel is tapasztalhattuk, miközben a strand büféjénél fogyasztottuk reggeli kávénkat. Egészen ideáig hihetetlen mázlink volt az időjárással, így kijárt már egy kis borús égbolt némi hőmérsékletcsökkenéssel…  Az egy négyzetméterre eső vendégek száma igencsak a nulla-érték felé közelített a délelőtti órákban, számunkra is ki lett hirdetve egy nagybetűs PIHENŐNAP! Kora délután a nap már mutatott némi hajlandóságot a közszereplésre, s így mi is egy lilaakácos menü után a strand felé vettük az irányt. Lázadó korszakunkat éljük, így fittyet hányva a konvenciókra, hagyományokra, ezúttal NEM az óriáscsúszda alatt vertünk anyát, hanem egy fákkal teli árnyasabb helyen. Az idő kánikulainak éppen nem mondható, de kellemesen meleg volt. Tűnődtünk: Mit is írjunk a mai napunkról a nagyvilág számára, ha már nap, mint nap lehetőségünk van megnyilvánulni tisztelt blogmustrálóink előtt?!... (Persze azért örültünk, hogy a napi 3-4-5 órás alvások után ezúttal alkalmunk nyílt egy kis originális pihenésre úgy, ahogy azt a „normális” emberek csinálják.) Aztán rájöttünk, hogy a téma előttünk hever, csak jobban ki kell nyitni a szemünket! Vajon hírességek akkor is fel-fel tünedeznek Abádszalókon, mikor épp nem a fesztiválszínpadon van dolguk? Minden bizonnyal! Valószínűleg reni.JPGnehezebb lesz kiszúrni őket, mint egy kárókatonát a nádasban, de megpróbáltunk éberek lenni! Nem kevés sikerrel! Persze, teljesen logikus: nyílván ők is akkor jönnek, mikor kisebb tömegre lehet számítani, s próbálják őrizni inkognitójukat!

A buliellenőrök paparazzi-kamerája elől azonban nincs menekvés! Így fedeztük fel elsőként Jack Nicholsont víziejtőernyőzés közben! A jó öreg Jack nyilván nyaralót kíván venni a Tisza-tó környékén, s egy laza repüléssel oldja meg a placc keresést. (Tessék csak 400-szoros nagyításban mustrálni a képet, néhány pixel igencsak árulkodik, hogy Nicholson művész úr bizony nálunk járt!)víziejtőernyő.JPG

mélyvíz.JPGDavid Hasselhoffot egy sárga gumimatracon csíptük el, ahogy egy kiadós jet-ski-zés után (Baywatch-nosztalgiából) épp a MÉLYVÍZ-tábla mellett sütkérezett. Saját bevallása szerint imád minden extrém sportot, ezért is töltött fél napot a Riviéránál, s megeshet, hogy később még benéz a Százszorszép Szépségszalonba is!

sátor.JPGA sátorban Angelina Jolie és Brad Pitt két csobbanás között új – Magyarországon forgatandó - filmjük, a „Kanalas gém óver” gyártási részleteit beszélték meg, valamint Angelina megpróbálta rávenni Brad-et, hogy maradjanak itt a gyerekekkel a huszadikai Apostol koncertig. (Backstage infó: Brad állítólag jópár valódinak látszó vízipuskával érkezett a strandra, amit éber biztonsági őreink persze azonnal elkoboztak tőle.)

Az óriáscsúszda tetején Anne Hathaway-re lettünk figyelmesek, aki nem tudta eldönteni, hogy a gyors, vagy a lassú üvegszálas suhanást válassza. Vízbeérkezése után gratuláltunk a Nyomorultak Oscar-díjához és ígértünk neki egy vert csipkés könyvjelzőt Eszti nénitől.csúszda.JPG

Hogy Macaulay Culkin (a hajdani helyes kis Kevin a Reszkessetek betörők!-ből) pontosan kinek fújta fel az óriás, kerek matracot, azt nem sikerült kinyomoznunk, de hallottuk a pletykát, hogy mindketten Pepe matrac.JPGÓriáspalacsintázójában fognak vacsorázni! Macaulay az utóbbi napokban állítólag durván rászokott a sólyáztatásra a Szalóki Kikötőben és folyamatosan pótolnia kell az energiát – de ez szigorúan bizalmas.)

A vízibiciklis pár pedig nem más, mint Kate Middleton és Vilmos herceg, akikkel később ledumáltunk egy közös csónaktúrát Kasza Sanyi bácsival a négyes öblítőcsatornához sulyom evéssel, kagylógyűjtéssel, ahogy az kell! vízibicikli.JPGVilmos mindenképpen át akart adni egy főzőkonyhát, vagy ökocentrumot (szalag átvágással, a szokásos ceremóniával), sajnálkozva közöltük, hogy már lekésett minderről, de egy jó kis fácántelepre bármikor el tudjuk vinni!

A strand öltözőjében (illetve vetkőzőjében) lencsevégre kapott Julia Roberts tulajdonképpen csak az Aba sír miatt látogatott el Abádszalókra, de későbbi tervei között szerepel egy kis batikolás a Borostyán Apartman-ban, a öltöző.JPGstrandra pedig kifejezetten egy kis Shadow Hunter reményében nézett le! Huhh… nem volt egyszerű délután… Robert De Niro állítólag még a Zöld Wellness-ben jacuzzizik, Danny DeVito pedig épp most költözik be az Abádi Majorban lévő Minifalva egyik parasztházába. Még mondja valaki, hogy unalmas egy pihenőnap Abádszalókon…

Estefelé (komolyabbra fordítva a szót) régi barátainkkal találkoztunk (nem ők az elsők, akik blogunk hatására mondták otthon: „Akkor legyen Abádszalók!”), kellemesen eldumálgattunk múltról, jelenről, jövőről, majd számunkra következett az utolsó napirendi pont: MOZI! Különösen csillaghullós időszak van, az Úgy hívlak: Amore című olasz romantikus vígjáték azonban tudott annyira érdekes lenni, hogy kevesebb csillagot és több magyar feliratot olvassunk 106 percen át. A romantikus vígjáték meghatározás első hallásra ugye feltételez valami szirup- szerű rózsaszín katyvalékot, ami szép lassan csöpög a vászonról, hogy beborítsa a nézőteret. Örömmel tapasztaltuk, hogy – bár a film rendelkezik a szokásos „cukik vagyunk, lágy zene szól alattunk, s olykor gyöngyözve kacagunk fel”- tulajdonságokkal, ezúttal valahogy mégis sikerül ízléshatáron belül maradni – talán a remek olasz színészeknek köszönhetően – és eredeti humorral átszőni az egészet, hogy az itt-ott giccses story ne feküdje meg feltétlenül az ember gyomrát. A zeneszerző kezére néha azért rácsaphattak volna, hogy épp elég érzelemdús az is, amit a színészek játszanak, nem kell még pluszba alákenni egy tipikusan romantikus dallamvilágot, de hát… ez legyen fák.JPGa legnagyobb bajunk! Nagyszerű nyári (vagy már nyár végi?...) szórakozás! NYÁR VÉGI?... Lassan már visszaszámolunk, megint eltelt egy nap – ezúttal egy meglehetősen laza nap – holnaptól sűrűsödik a program, indul az utolsó (teljes) hetünk!!!

A NAP KÉPEI A GALÉRIÁBAN...

Tar Renáta és Majorfalvi Bálint blogja

hal szeme.JPGA kisujjunkban van a halászlékészítés csínyja-bínyja (25 pernyi pontynyúzós videó megtekintése után), ezt egészen biztosan állíthatjuk. Fogalmazhatnánk  úgy is, hogy amit mi nem tudunk a halászléfőzésről, az NINCS IS! De nem fogalmazunk így… hogy főznünk kell majd a ma megrendezésre kerülő (első) Halételek Fesztiválján, csak tegnap vált világossá – hogy ebből élő, 3D-s hús-vér emberek is fognak enni, az pedig csak ma… De ne is rohanjuk ennyire előre! A versennyel kapcsolatos túlélési esélyeinket latolgattuk, miközben a Horváth-Kertben reggeliztünk egy jót. Reni tükörtojást evett, Bálint rántottát, dereni sóz.JPG mindkettőnk szemei előtt már a HALAK belezése lebegett! A verseny a strand oldalsó részén zajlott, a büfék mellett, s mikor megérkeztünk, már láttuk, hogy egyes csapatoknál már égnek a tüzek, s az alapléhez szükséges cuccok is ott izzadnak a bográcsban. Egyáltalán nem gondoltuk, hogy késésben vagyunk, a birtokunkban lévő felkészültség és egyetemes tudás birtokában pókerarccal haladtunk a csapatok között. Arcizmunk sem rezdült…  Kaptunk egy jó kis placcot, amit egy tűzrakóhely és egy nosztalgikusan retro iskolapad jelölt ki. A megnyitó során bemutatásra került a zsűri – basszus, ezek nem viccelnek, tényleg azt akarják, hogy mi is HALÁSZLEVET FŐZZÜNK!  Kiosztásra került pár közös cucc – jópár kiló ponty, keszeg, kárász, pár mázsa tűzifa, kenyér, tányérok, különböző kellékek a majdani kóstoláshoz (ó, hol vagyunk még attól?). A szereposztás már az elején eldőlt: Reni lesz a főszakács, aki mindent tud, Bálint pedig a kukta (aki szintén tud mindent, de ezúttal inkább csak SEGÍT, mert udvariasan hagyja a kedves feleségét konyhaművészkedni). Az első kő akkor esett le a szívünkről, amikor megtudtuk, hogy a halakat tisztítva, kibelezve kapjuk meg. De hát mi filézni is szeretnénk a pontyunkat (így mutatta a jutyúb!). Ehhez a technikához (és itt egy másik gigantikus kő esett le mindkettőnk szívéről) kaptunk egy „kis” segítséget Mátyás Rudolf világbajnok mesterszakácstól (mi mesterek tartsunk össze), viszont az úgynevezett irdalást Reni már egyes egyedül végezte. Azért nagyszerű vörös hal.JPGkezdeményezés ez a fesztivál, mert az ember kapásból 6-8 szomszédjával kezd el kommunikálni már az első két percben. Mi – egyik oldalról - Fekete Ferenccel – másik oldalról Réti Józseffel ismerkedtünk meg. Bálint feladata volt a főzéshez szükséges eszközök, hozzávalók beszerzése, a legtöbb dolgot a helyi önkormányzat csapatától kaptuk, de bárkit megszólíthattunk, mindenki szívesen adott kölcsön egy kis sót, hagymát, pirospaprikát, fakanalat – és még számtalan gasztro-cuccot. A dolog verseny jellege ilyenkor háttérbe szorul, mindenki főzi a magáét (vagy épp a másikét), közben iszogat, barátkozik, tanácsot ad és kap – ez a legszebb az egészben. Így volt ez a mi bográcsunknál is: aki elment mellettünk, mind adott valami hasznos tanácsot. Ebben az az érdekes, hogy ahány ember, annyi féle halászlé főző módszer…  Ki a netről tanulta, ki a dédmamájától leste el, ki csak kísérletezni szeret. Ahhoz képest, hogy reggel (majdnem) teljesen tanácstalanul jöttünk ki, egészen nekibátorodtunk és rájöttünk, hogy aki a világ elsőbálint halászlével.JPG korrekt halászlevét készítette, ő is csak egy ember volt, így nem is lehet olyan nagy ördöngösség! Megtisztelő kóstolót kaptunk Fekete Ferenc bajai alkotásából (gyufatésztás, a kenyér használatát szigorúan hanyagolva), valamint Réti Józsefék gombás-tejfölős harcsapaprikásából – a fesztivál ugye halételekről, s nem csak a halászléről szól. Jövőre lehet, hogy mi is sütünk extraként egy bálnát… A zsűrínek mindenkitől járt egy tányérral, kis idő elteltével pedig a strand első 1500 vendége kóstolójegy ellenében szintén kaphatott egy-egy adagot a neki szimpatikus csapattól. Nálunk is elkezdtek gyülekezni az emberek, s 6-8 perc elteltével kiürült a bogrács (pedig egyáltalán nem apróztuk el, jó nagy adagot készítettünk). A sors fintoraként csak a saját (legelső) halászlevünkből nem ettünk, kivéve a menet közbeni kóstolásokat. Mindeközben a fesztiválszínpadon folyamatosan műsorok zajlottak – kórus énekelt, néptáncosok léptek fel, a közönséget folyamatosan lefoglalta valami, vagy a kultúra iránti elkötelezettsége, vagy a gyomra… Rengetegen tolongtak a bográcsok, főző-sütő placcok körül, igazi hedonista bulivá alakult a fesztivál! Az eredményhirdetésen valamennyi csapat kapott elismerő oklevelet a részvételért (összesen 16 csapat), az első helyezettek – amatőr, illetve profi kategóriában pedig Győrfi Sándor tömeg halnál.JPG(Munkácsy, Mednyánszky-díjas szobrászművész) alkotásait vehették át. Amatőr kategóriában első lett Fekete Ferenc „szomszédunk”, profi kategóriában pedig a tiszafüredi Hableány Étterem (már ugye náluk is tiszteletünket tettük egy megalomán ebéd elfogyasztása okán). Különdíjat kapott még a Horváth-Kert Étterem - ahol jár(t)unk, ott díj terem.... Állati jól éreztük magunkat, kuncsaftjainktól pozitív visszajelzéseket kaptunk főztünket illetően – már az is megkönnyebbülés volt, hogy nem mérgeztük meg a tisztelt vásárlókat, hát még az, hogy ízlett is nekik életünk első (de talán nem utolsó) halászleve. A Halételek Fesztiválja jövőre is várja a résztvevőket és a kedves vendégeket – igazán nagyszerű kis rendezvény, nem csoda, hogy tömegeket vonzott ma is a partra!reni dolgozik.JPGverseny tabló.JPG

desszert.JPGEste ismét a Czifra Csárda vendégei voltunk, ezúttal csak desszertet fogyasztottunk – gesztenyés, meggyes, csokis palacsintát (igazi, házi főzésű csokiból!) - s elbeszélgettünk Cseh Lajossal és kedves feleségével, a hely tulajdonosaival. Említettük már, hogy kissé múzeum jellegű a csárda „díszlete”, vagyis berendezési tárgyként régi fotók, vásárolt és személyes emléktárgyak díszelegnek szinte mindenhol. Mégsem érzi az ember, hogy kellemetlen lenne ez a zsúfoltság, mindent ízlésesen, családias hangulatot árasztva sikerült elrendezni (És sikerül a mai napig! Ha olykor „becsúszik” egy-egy olyan tárgy, aminek helye lehet ebben az egészen kivételes gyűjteményben, annak helye is lesz előbb-utóbb!) Cseh cseh lajosék asztalnál.JPGLajosék házasságuk harmincötödik évében mosolyogva beszéltek a „régi időkről”. A gyógynövény gyűjtéstől kezdve a szoba kiadáson át a büfézésig sok mindent kipróbáltak már, s most ez a csárda számukra a nyugvópont, hiszen sikerült létrehozni egy roppant igényes, sikeres helyet, ahol igazi gasztro-csodákkal kápráztatják el a vendégeket nap, mint nap! Kezdettől fogva (a csárda 2003-ban indult) őrzik a minőséget, hagyományos, jól bevált fűszerekkel ízesítik ételeiket, amiket Cseh Lajosné legtöbbször önmaga szeret elkészíteni a mai napig is! Ha a jövőben – buliellenőr múltunkat magunk mögött hagyva – visszatérünk Abádszalókra, biztosan útba ejtjük a Czifra Csárdát, mert az igényes, bőséges kínálat, valamint a barátságos fogadtatás megfizethetetlen kincs a vendég számára…
csárda kinti rész.JPGcsárda ajtó.JPG

Programunk szerint az esti Kárpátia koncertet kellett leellenőriznünk. Megfigyeltük, hogy a zenekar hatalmas népszerűségnek örvend, a közönség lelkesen tombolt közel két órán keresztül. A viharjelző sárga fénye és némi szél borzolta az abádszalóki partot, de a több ezres publikumot ez sem zavarta, végigénekelték a koncertet. Lezárandó a napot, egy kis éjszakai sétára indultunk Abádszalók utcáin, ugyanis sokszor sokféle „állapotban” vándoroltunk már a városban, de éjszaka, hűsítő szellőben még soha! Mellénk szegődött a Füzes Camping „szerzeménye”, egy kis fekete pulikutya. Jó darabon elkísért minket – egy közeli lagziban elcsábult pár percre areni kuytával utolsó.JPG konyhai illatokat szagolva, majd újra testőrködött felettünk (vagy mi felette). A  strand felé vezető soron megint leállt kicsit shoppingolni, itt elköszöntünk egymástól – nekünk ugye holnap is kötött programunk lesz, nem árt, ha alaposan kipihenjük magunkat…

A NAP KÉPEI A GALÉRIÁBAN...

Tar Renáta és Majorfalvi Bálint blogja

Szót kell ejtenünk egy abszolút programon kívüli eseményről, amiben szintén részünk volt az elmúlt órákban – ha már megesett velünk, a blog hitelessége megkívánja, hogy említést tegyünk róla, nem illene „hejehuja, az élet csak szép tud lenni”-módjára elhallgatni. Bálint mobilja a KOLÓNIA-mozi után úgy döntött, hogy pihen még egy kicsit a gyepen (miért csak az emberfiának legyen élmény a nyár?) – ezt persze megelőzte egy táskából kicsusszanás a sötétben, vagy valami ilyesmi. Szóval a teló kivett egy kis szabit, s amikor mobil utáni kutatás-project keretein belül megcsörgettük (a szállásról, mivel azt hittük, valahol a csomag alján van), bizony akadt egy becsületes megtaláló (a töltés zöld gyepén), aki úgy döntött, arra a pár percre sutba dobja makulátlan elveit és a továbbiakban ő fogja élvezni a készülék nyújtotta szolgáltatásokat (egészen a letiltás percéig, amit meglehetősen hamar eszközöltünk). Kedves idegen, aki birtoklod – korábbi- vagyontárgyunkat! Jobb, ha tudod, hogy azóta három diplomás boszorkánnyal átkoztattuk meg a zsákmányodat - valamint szerény személyedet és leendő mobil-díleredet „száradjon le a keze”-alapcsomaggal – s amire mi erősen koncentrálunk, az előbb-utóbb bekövetkezik…  A rendőrség felejtős volt, érdeklődtünk: csak akkor érdemes kihívni őket, ha már pár liter vér is elfolyt… amíg egy feljelentés okán történne bármi is, a szerkentyű négyszer gazdát cserél… Szóval – elsősorban saját gondatlanságból – volt egy cudar ügyfélszolgálatos-letiltós éjszakánk és reggel egy tiszafüredi személyesen megjelenős, új telefon vásárlós kis körutunk Kasza Gábor alpolgármester úrral, aki rohammentőként sietett segítségünkre. Ez volt a mi kis pár órás telefon (tor)túránk! Tanulság persze most is van dögivel (ha már a KOLÓNIÁnak nem sok volt). Amikor azt hiszed, hogy minden cuccodra vigyázni tudsz egy szabadtéri mozis, pokrócos, csillagnézős nyári éjszakán, jusson eszedbe, hogy ami a kicsusszanós vagyontárgyaidat illeti, mindig akadhat egy becsületes megtaláló, aki lusta lesz visszaszolgáltatni számodra, mert inkább saját gyűjteményét gyarapítgatja (a Föld bármely országában is legyél). Szóval… No comment, ember az embernek farkasa, ez is megesett…

Visszarázódva a (nem is olyan) régi kerékvágásba: még délelőtt tettük egy gyors látogatást a Borostyánszauna kisebb.JPG Apartmanban, ahol ugye korábban a kézműves karrierünk indult világhódító útjára! Tudni kell, hogy vendégek szavazatai alapján ez a hely 9.6 pontot (kiváló minősítést) kapott a 10-ből a szállás.hu- oldalon, ehhez még egyszer gratulálunk! Amiről legutóbb nem esett szó, mert a batikolás és hűtőmágnes készítés teljesen elvette az eszünket, az az emeleten található karbonszálas infraszauna  – ami nem azonos a gőzölögtető (hogy azt ne mondjuk: fullasztó) szaunával, hatását „belülről” fejti ki, az infrasugarak a bőr belsőbb rétegeiben is kifejtik hatásukat, hogy minél alaposabb legyen a méregtelenítés. A „sugároznak minket és lebomlik tőle az agyunk”-para itt abszolút nem játszhat szerepet, a mai ismeretek szerint tudható, hogy abszolút természetes, gyógyító hatása is van, használata során a szervezet ellenálló képessége is javul, a bőr szebb és fiatalabb lesz. Ennyiért csak megéri felmenni az emeletre… Egy újabb ok, amiért érdemes eltölteni egy kis időt a Borostyánban!

csapat a kiállításon kisebb.JPGEgy lilaakácos menü után – aminek a felét bírtuk elfogyasztani, hiába, a hőség továbbra is dolgozik… - délután részt vehettünk egy kiállítás megnyitóján, az Abádi Benedek Művelődési Házban. A Kovács Mihály Általános és Művészeti Iskola augusztus 5-től 9-ig tartó alkotótáborában készült műveket tekinthettük meg. Az alkotók, művészek maguk a gyerekek voltak, akik rajzok, papírfigurák, fazekas munkák s további különböző installációk elkészítésével töltötték ezt a néhány napot. Mindegyik munka az augusztus tizedikén megrendezésrereni kiállításon kisebb.JPG kerülő Halételek Fesztiváljához kapcsolódik témáját illetően, a gyerekek munkáját pedagógusok, az adott művészeti ágban
szakértő tanárok segítették. Vagyis a gyermekek nem a TV előtt bambultak otthon, a fülledt szobában, nem playstation-ök virtuális figuráival kaszabolták egymást halálra, hanem kreatívan AKOTTAK napokon keresztül. Közös az élmény, dicséretes és látványos a végeredmény, örömmel írtunk mi is pár sort a vendégkönyvbe!ez kell.JPGkiállítás tömeg kisebb.JPG

Ma kaptuk a hírt, hogy a holnapi (egész napos) Halételek Fesztiválján mi is főzhetünk halászlevet. Ám legyen! Éttermek és amatőrök külön kategóriában indulnak, megelégedtünk az amatőr-besorolással… Viszont még életünkben nem csináltunk halászlevet! (Jó… van még párszáz kaja, amit eddig nem csináltunk, de Reninek ugye van már némi gyakorlata a konyhában, azonban ez számára is teljesen új!) Megnéztünk egy netes videót „A ponty nyúzása”-címmel. Öhm… Minden bizonnyal CSONT NÉLKÜL menni fog! Csukott szemmel is… Hehe… a reni gépezik kisebb.JPGbelezéses rész különösen vonzó, be is ugrott néhány részlet a Rémálom az Elm utcában-sorozatból. Ahány netes halászlé-videó, annyi féle módszer és stílus: van, aki adatszerűen darálja a receptet, van, aki magyar
népmesésen regéli el a főzési folyamatot, miközben Bodri kutyája csaholva ugrálja körbe a bográcsot. Amennyire lehet, felkészülünk… holnap is igyekszünk majd körülnézni, hogy versenytársaink hogyan is tépik le a hal fejét, illetve hogyan késelik meg a kis drágát! Kit tudja, mi lesz a dolgunk…

Hogy két óra elég lesz az István király út 133. szám alatt lévő Czifra Csárdában feltálalt vacsora elfogyasztására, ezt eleinte komolyan gondoltuk… Érkezésünkkor már kezdtünk elbizonytalanodni, az étlap böngészésekor pedig már a bőség zavara lépett fel mindkettőnk részéről, így Cseh Lajos tulajdonos és kedves felesége jóvoltából egy meglehetősen speciális vacsorában volt részünk. Acsárda kívülről kisebb.JPG gyümölcsleves és az egészen különleges kötött galuska leves csak az előételként szolgált. Ezek után egy Vegyes Csárda tálat varázsoltak elő a konyhából a „mindenből egy kicsit”-elvre alapozva. Akkor most sorolnánk, hogy mi-mindenből kaptunk ízelítőt… khm… Tehát: hortobágyi húsos palacsinta, rántott sajt, rántott sertésvelő, cordon, rántott harcsa, rántott gomba, egészben sült pisztráng, szépasszony ajánlata, paprikás lisztbe forgatott sült harcsaszelet, roston sült csirkemell zöldséges csárda kaja kisebb.JPGpuliszkával és sajtmártással, tejfölös csirkemell ragu fűszeres lapcsánka batyuban. Mindez rizzsel, hasábburgonyával, káposzta és uborkasalátával, almapaprikával – mellé száraz vörösbor, illetve üdítő.  Nos… ha reggel látunk hozzá ehhez a menühöz, akkor is elég valószinűtlen, hogy  akár csak a FELÉT el tudtuk volna pusztítani… Most mondjuk azt, hogy a Czifra Csárdában nem lehet jóllakni?... Maga a környezet is annyira otthonos kicsit múzeumi jellegével, régi tárgyakkal és fényképekkel, hogy azcsárda részlet kisebb.JPG ember legszívesebben odaköltözne. Olyan fénykép, ami visszaadja az egész csárda hangulatát, tulajdonképpen nem is készíthető, oda KELL menni és az egészet egyben kell érzékelni! Sajnos a rendelkezésükre álló idő alatt nem tudtunk komolyabb beszélgetésbe mélyedni a kedves tulajdonosokkal, de a hátralévő néhány napban mindenképpen sort kerítünk rá (blogmustrálóinkat sem fosztjuk meg a Czifra Csárda történetétől…).csárda csoport kisebb.JPG

Kissé rohanva, de odaértünk az esti koncert kezdésére! A 2012-ben alakult A Nyughatatlan zenekar Johnny Cash slágerekkel és frankó, pörgős rockabilly dalokkal teremtett nagyszerű hangulatot ma este a fesztiválszínpadon, de olykor saját dalaikat is megvillantották, amik színvonalban egyáltalán nem maradtak el nagyszerű A nyughatatlan.JPGfeldolgozásaiktól. Egységes csapat képét mutatták kiváló stílusérzékkel, nem sok kellett hozzá, hogy az amúgy békés boci szemekkel szemlélődő nézők is táncra perdüljenek! Utánuk következett Charlie, a „nagy öreg”. Még mindig sláger a Jég dupla whisky-vel, még mindig közönségbolondító az Az légy, aki vagy, még mindig iszonyú megható a Könnyű álmot hozzon az éj. A fél órás koncert végeztével Charlie minden rajongóját nagy mosollyal invitálta a „művészbejáróhoz” Tudni kell (és ez aztán tényleg fullosan backstage infó!), hogy normál esetben egy ilyen autogramra váró társaság pánikszerűen tör a kordon felé, nehogy lemaradjon a sztárról. Ám ezúttal Charlie már a színpadon mindenkit megnyugtatott, hogy mindenre Charlie.JPGlesz idő, s így a csapat türelmesen várt a sorára – pedig egyáltalán nem voltunk kevesen. A disco-ban ma este is rengeteg fiatal dobta el az agyát, mi pedig lélekben már felkészültünk rá, hogy holnap oltári nagyot főzőcskézünk, akár nekünk kell megnyúzni a pontyunkat, akár nem!mi charlieval kisebb.JPG

A NAP KÉPEI A GALÉRIÁBAN...

Tar Renáta és Majorfalvi Bálint blogja

jó kép.JPGA buliellenőrök kivételes képessége kell, hogy legyen az alkoholban betyárosan gazdag bulik utáni szemérmetlenül gyors regenerálódási képesség „mintha meg sem történt volna” – módra. (Ma nagy szükségünk volt erre a képességünkre, sikerrel alkalmaztuk.) Ugyebár volt mit kipihennünk reggelig, mivel előző éjszaka elég tisztességes tesztnek vetettünk alá néhány rendelkezésünkre bocsátott védőitalt. Vagyis minden - a pályázatban meghirdetett - elvárásnak igyekeztünk eleget tenni! Ma reggel kilenckor pedig már a Salak királyai-címre törtük Endrei Papp István segítségével, aki ismét egy tartalmas teniszleckével ajándékozott meg bennünket. Tekintettel a banánérlelő hőségre (itt kivételesen nem a Riviéra gumibanánjára gondolunk), s annak érdekében, hogy egyikünk se dobja be a törülközőt a hőgutától, ma egy kicsit kímélőbb edzésben volt részünk, aminek során megismerkedtünk a pálya különböző részeinek elnevezéseivel, hogy térképészetileg is képben legyünk a salakon, valamint István jópofa kellékekkel szemléltette nekünk a tenisz pontozási rendszerét. Így audio-vizuálisan rögzíthettük az új infókat: az ember látja, hallja, csinálgatja, aztán előbb-utóbb azon veszi észre magát, hogy folyamatosan TENISZEZIK, hajtogatja, hogy „tizenöt semmi”, vagy „adogató előny” és közben pontosan tudja, hogy mit beszél. (Persze ez a folyamatosság részünkről egyelőre csak álom! Végül is ez egy Álomállás…) István szép fokozatosan avat be minket a részletekbe, nem követel olyat, amit képtelenség lenne végrehajtani, így egyre több a sikerélményünk is. Megtudtuk azt is, hogy az ő műfajában egész mást jelent a gém-szó, mint például Kasza Sanyi bácsinál. Jelen esetben a gémnek nincs csőre, szárnya is viszonylag kevés, viszont pár gémmel már meg lehet nyerni egy játszmát! Gyorsan eltelt az egy óra, remekül indult a napunk. Még visszatérünk a salakra! (Többek között randevúnk lesz egy igencsak profinak tűnő adogató géppel.) És ez egyáltalán nem fenyegetés...

ez jobb tenisz.JPG

Némi strandolás után, Somogyi Gyula HEKK-büféjében ebédeltünk egy nagy és egy… még nagyobb hekket kenyérrel, sültkrumplival. Mit szaporítsuk a szót? Vacsorára is maradt belőle! A kedves vendég nemhogy enni, de mozogni is alig bír ebben a hőségben, ilyenkor még a bélpoklosok többsége is csak madár-adagokat képes magáévá tenni (tisztelet a kivételnek) . A víz persze meghozza az étvágyat, s a hekk citrommal meglocsolva isteni, igazi beach-kaja!

hekk.JPG

árnyék velem.JPGDélután - kegyetlen forróság lévén - ismét strandoltunk. Az abádszalóki strandon a jet-ski, banán, vízi dodgem, vízibob, víziejtőernyő mellett elég népszerű játék – s a partszakasz teljes hosszában elterjedt – akár egyénileg, vagy családdal is űzhető az úgynevezett Shadow Hunter! Jövőre reméljük hivatalosan is beveszik az Abádszalóki Nyár programsorozatba, ez a vagány név jól mutatna egy plakáton! A mai napon mi is kipróbálhattuk, mivel extrém hőmérsékleten (41 fok) különösen izgalmas! A játék vesztese ugyanis szénné ég, mivel nem volt elég technikás. A dolog lényege, hogy az ember (a törülközőjével és egyéb motyójával) megpróbál mindig a vándorló árnyék (vagy árnyékok) takarásában maradni, amilyen hosszan csak tud. Innen származik a (liszensz alapján magyarra fordított) Árnyékvadász–elnevezés. Mivel ugye a buliellenőr bázist mindig az óriáscsúszda – kissé „lukacsos” - takarásában állítjuk fel, max. 6-8 percet töltünk egy helyben, a napocska ugyanis nem kecmecel, végsebességgel vágtázik az égen – a csúszda árnyék-csíkjai pedig engedelmesen vele vágtáznak a gyepen. Ez persze folyamatos mozgásban tartja az embert (edzi a testet és a lelket) s, ha egy picit eltunyulunk a játék során, derekasan leégünk. Vagy épp nyakasan, combosan, hátasan… A mai gyilkos hőségben sokan játszottak még Shadow Huntert – s ahogy gyűlnek az emberek, egyre népszerűbb lesz – a nap perzselt, égetett, csak háromszori csobbanással tudtuk elviselni a 27 fokos Tisza-tóban!

még strand.JPG

bálint limóval.JPGEgy népszerű operettünkben a Komáromi Jókai Színházban rengeteget énekelünk egy bizonyos Horváth-Kertről Budán. Ezúttal vacsoránk helyszíneként az abádszalóki Horváth-Kertbe kaptunk szíves invitálást a tulajdonostól, Horváth Istvántól. Szállásunktól kb. nyolc (tömegben 14) másodpercnyi sétára található. Péntek és szombat esténként élő mulatós zenét élvezhet a vendég. Reni Betyár batyut kért (szalonnával, hagymával, kolbásszal töltött karaj, kapros mártással leöntve), elég súlyos, húzós kaja, nagyétkűeknek ajánljuk, Renin alaposan kifogott. Bálint Abádszalóki jércemellet (rántott jércemell, mellé saláta, uborka, alma és tartármártás), könnyed nyári kaja – különösen, hogy köretként egy nagyszerű mix áll rendelkezésre az imént felsoroltakból. Kaptunk két impozáns limonádét (bodzás és narancsos), igazán hűsítő volt az igencsak fülledt estén. A mellettük lévő lángosos is hozzájuk tartozik, az étterem részből is lehet rendelni. S mindez elég jó helyen van, a strandra menet megéri beugrani akár csak egyetlen limonádé kedvéért is, vagy reggel akár egy kávéra, reggelire! 

reni kaja.JPG

bálint kaja.JPG

És a „jó öreg” MOZI!!! A KOLÓNIA című kanadai thrillerrel kapcsolatban van egy olyan érzésünk, hogy a producernek lehetett kb. kétezer adómentesen eldurrogtatható vaktölténye és megkért két-három forgatókönyvírót, hogy rittyentsen köré negyven percnyi álfeszültséget, néhány magvas „az emberek elkeseredésükben szörnyű dolgokra képesek”-tipusú gondolatot és szerezzen pár színészt, akiknek nem derogál 105 percen át részt venni egy sablonos közhelyparádéban. Laurence Fishburne a Mátrix-bőrkabátját egy sima bélelt dzsekire cserélte, mert a (nem is olyan) távoli jövőben az emberek már a föld alatt csöveznek, amíg odakint bőven van alapanyag pár millió hóemberhez. Az alkotók fenn akarták tartani a látszatot, hogy filmjük az emberekkel, az emberi viselkedéssel (is) foglalkozik, de szinte egyértelmű, hogy csak ürügyet kerestek egy (Kaptár-sorozat szerű) agyatlan csihi-puhihoz. Mindenki végig akkora (ál)drámát hurcol, hogy alig férnek be az ajtón! A hőség után végül is elviselhető volt a kulturális hidegzuhany – s a temérdek hó látványa is pozitívan hatott… Aludni térünk, hogy holnap kiélvezhessük az (állítólag) utolsó kánikulai napot!

A NAP KÉPEI A GALÉRIÁBAN...

Tar Renáta és Majorfalvi Bálint blogja

welness szoba.JPGMikor hajnaltájban révetegen (alfa, béta, gamma állapotban)  az ember nyitogatja  a szemeit, nem biztos, hogy tökéletesen tudatában van annak, hogy éppen hol is ébredezik, különösképpen, ha ide-oda költözget. Perpillanat a strandfürdő panzióját hívjuk „hazá”-nak, s, ha innen HAZAmegyünk Komáromba, az albérletünkbe, az válik otthonná. Onnan pedig haza-haza –alatt Reni Debrecent (illetve Balmazújvárost), Bálint Budapestet érti. Hogy ma a Zöld Wellnessben ébredtünk, béta állapotban, nem is értettük, aztán lassan tisztulni kezdett a kép, hogy most itt vagyunk OTTHON! Pár szót ejtsünk magáról a helyről, hogy a jövőben minél többen ébredhessenek itt! A szoba kellemes, tágas és családias volt, nagy előny, hogy a fürdőszobai ablak nyitásával már némi kereszthuzat idézhető elő, már amennyire a kánikulai napokra jellemző lehet a szeles időjárás. Na és… Tv-t is nézhettünk, ha épp volt időnk – korábban említettük, hogy a mi esetünkben rekordnak számít, hogy bő két hétig egyetlen agyzsibbasztó kereskedelmi csatornás produkciót sem láttunk – most legalább volt min elaludni… A wellness részleg használata 10 és 18 óra között lehetséges, a medence, jacuzzi, szauna leosztás bőven elég a jóléthez a Zöld házon belül. Az ismét bőséges, svédasztalos reggeli mellé finom pudingot is kaptunk extraként  (ha van welcome-drink, akkor ez volt a goodbye-food, ugyanis a nap folyamán visszaköltöztünk a strand mellé – hogy a következő hajnalon aztán totál össze legyünk zavarodva béta állapotban…) Köszönjük a Zöld családnak az elmúlt pár napot, kitartást kívánunk a további családi összmunkához, amit a vendégek kényelme érdekében végeznek!

búcsúzás.JPG

brigi dolgozik.JPGEbédelni a Lilaakácba mentünk, s a menü ismét meglehetősen bőséges volt – vagy a mi gyomrunk szűkült össze az óriáspalacsinták világában… A délutáni programunkat mindenesetre ez egyáltalán nem befolyásolta, ugyanis Bakai Brigitta Százszorszép Kozmetikájában  töltöttük az időt! Kozmetika… Igen, hasonlóan férfias program,  mint a csipkeverés, csak nem kap az ember utána könyvjelzőt, „csak” egy vállalható fizimiskát, amit Brigi szakértő kezeinek köszönhet.  Mindketten ultrahangos kezelést és arcmasszázst kaptunk, Reni pluszban kért még egy szemöldökszedést festéssel, Bálint megelégedett az alapcsomaggal. Brigi hivatalosan elektrokozmetikus, ami nem azt jelenti, hogy kizárólag villanyszerelő végzettségű vendégeket vállal, hanem, hogy a kezelés kézi technika mellett, gépi technológia bevetése mellett is folyik –a kedves vendég igényeitől függ, persze. ÉÉÉÉÉÉS most frankón lebuktatjuk az abádszalóki férfiakat! Brigi hölgy- és férfi vendégeket is fogad, hiszen a szépség mindenkinek jár! (Most nyilallik belénk e felismerés, hogy pályát tévesztettünk és inkább sztereotip reklámszövegek gyártásával kellene foglalkoznunk.) Szóval pasi kuncsaftok épp úgy megfordulnak Brigi kezei között, mint a gyengébb nem képviselői, ami végülis nem olyan nagy csoda, hiszen a hapsik is eltöltenek egy bizonyos időt a tükör előtt, max. szégyellik bevallani. A lényeg: Brigi alapos munkát végez az aktuális kuncsafton, mi kell ennél több? Drága blogmustrálók, gondoljanak csak bele – s itt különösképpen a hölgyeket kívánnánk megszólítani! Amíg a pasik otthon nézik a focimeccset, kosár elődöntőt, kézilabda középdöntőt… addig kegyedék víg kedéllyel beneveznek egy frissítő brigi és bálint.JPGarcmasszázsra, egy nyugtató kezelésre, olyasvalamire, amiben Brigi biztos, hogy szakértő! Nagyszerű program! Közben a kezelőágyon (vagy minek is nevezzük azt, amin ma mi is feküdtünk) kibeszélik gondjukat, bajukat, férjüket, vejüket, a vejük harmad-unokaöccsének kisfiát, s közben még szépülnek is egy kevéskét (vagy épp rettentően sokat!) A természet hatalmas körforgásában örök igazság, hogy a történetek hölgy szereplője, valahogy minden áron tetszeni vágyik a férfinak. Drága hölgy olvasóink! A Százszorszép kozmetikában meglehetősen széles körű szolgáltatást igényelhettek (kedves férjetek, párotok akár egy egész VB-t végignézhet, amíg ti el vagytok foglalva a megszépülés ügyes-bajos gondjaival…)

after.JPG

sül a kolbász.JPGEsti programként pedig: meghívást kaptunk Kovács Mihály polgármester úrhoz egy kis kerti sütögetésre, s mivel nem stílusunk a sütögetős programok visszamondása (és miért is mondanánk vissza egy kedves invitálást??), eleget tettünk a meghívásnak. Egy meglehetősen laza nap van a hátunk mögött (backstage-információ: ezeken a bizonyos laza napokon rendezzük sorainkat: rendet rakunk a számítógépen: netre tölthető fényképek, már megírt blogok ügyében – kismillió technikai nyalánkság áll annak hátterében, hogy a nagyközönség folyamatosan tájékozódhasson aktuális eseményeinkről, élményeinkről, s néha  a legnagyobb blogoldal is bemondhatja technikailag az unalmast… ) Tehát, vissza az élményhez: kerti sütögetés, sör, bor, miegymás (az a bizonyos miegymás minimum 50 fokos). Az ilyen estéken mindig ott van a felelősségteljes buliellenőr agyában a „hopp, erről ma még blogot kell írni- gondolat, ezért nem is tanácsos szénné innia az agyát, meg egyáltalán: ő ilyenkor dolgozik, vagy mi a  fene!) Lényeg a lényeg: ha zimmer frei-ben, vagy hasonló vendéglátóipari egységben szálltok meg, a kerti sütögetést ki ne hagyjátok (ha van hozzá gitáros, vagy szájharmónikás manus, az külön dob még egyet a hangulaton…) Higgyétek e két tapasztalt buliellenőrnek: Abádszalókon még a csillagok is máshogy állnak, ha szalonna és kolbász sül a nyárson!!!

birsalma pálinka.JPG

A NAP KÉPEI A GALÉRIÁBAN...

Tar Renáta és Majorfalvi Bálint blogja

reni medencében.jpgEgy Kossuth Rádió riporttal indult a nap 8:50-kor, Bálintot kérdezték pár percig a legjobb állás projectről (miről másról ugye…), s magáról a blogról. Felmerült egy érdekes észrevétel – illetve, ahogy a műsorvezető hölgy fogalmazott: egyetlen kritika. Mégpedig, hogy talán kevés részünkről a kritika! Nosss…  az a helyzet, hogy mivel a programban részt vevő szolgáltatók nyilván szolgáltatásaik színe-javát nyújtják nekünk, egy igazi best-of hónapot töltünk itt, igazán kevés okunk van panaszra. Nem arról van szó, hogy az abádszalóki kutyuskák szellentése rózsaillatú és mi azt is imádjuk, mert mondták, hogy MUSZÁJ! Habár programjaink eléggé kötöttek, a blogírásban  szabad kezet kaptunk, - s ezt nagyon élvezzük! (Hú, ezek most aztán a tuti backstage információk!) Koránt sincs róla szó, hogy begombáztattak minket és éjjel-nappal vigyorogva csapkodjuk a klaviatúrát. Sűríteni próbálunk és kiemelni azokat az élményeket, illetve szolgáltatásokat, amikért úgy gondoljuk, hogy valóban érdemes ellátogatni a Tisza-tó mellé! Egyébként bárkinek állunk rendelkezésére, ha kérdés, észrevétel merül fel – az internet varázslatos világában ma már nincsenek kommunikációs akadályok… Szóval lement a riport élőben! Állati furcsa egy szobában úgy telefonálni, hogy akár az egész ország hallhatja, mit beszél az ember… 

Ezek után bőséges svédasztalos reggelit kaptunk a Zöld Wellness házban: felvágott, corn flakes, kakaó, tea… a bőség zavara forgott fenn. A délelőtti programunk egy feszített tempójú jacuzzi és medence-használat volt. Tudjátok… medencéből ki-be… aztán megtalálni a jacuzzi nyomógombjait… össze-vissza pezseg, most akkor hova is feküdjön az ember?... Kemény délelőtt volt, nekünk elhihetitek…

reggeli wellness.jpg

A lilaakácos menüvel ezúttal alig bírtunk el - nem csak, mert meglehetősen nagy adaggal bombáztak minket, hanem valószínűleg a 35 fok hőség miatt is (ezt most mindenképpen kritikának szántuk, 30 fok felett már belassul az ember, ezzel tisztában lehetne az időjárásfelelős Abádszalókon!) Reni egy Sütisziget-féle fagyival próbálta túlélni a kánikulát, Bálint férfibüszkeségből nem mutatta ki, hogy szenved a melegtől.


dianamiénk kicsi.JPGDélutáni programként a „szállásmegtekintés” szerepelt, vagyis Kasza Gábor alpolgármester úrral leellenőriztünk pár szálláslehetőséget azok számára, akik megpihennének Abádszalókon. Először a meglehetősen retro Diana Hotelt, ami a város központjában egy általános iskola tetőterében van kialakítva. 25 kétágyas szoba áll rendelkezésre – amit legfőképp gyermeküdültetésekhez ajánlanánk – nem azért, mert a gyerek mindent kibír és jó lesz csórikámnak a tetőtér is, hanem mert fiatal srácoknak tulajdonképpen majdnem mindegy, hogy hova járnak aludni, ha egyszer a nyár és a Tisza-tó miatt jöttek Abádszalókra. Rossz idő esetén Amerikából  jöttem-eznek egy frankót a rendelkezésre álló közösségi helyiségben! Nászéjszakához, egyéb ünnepi csibészségekhez nem elsősorban ezt a hotelt javasoljuk – hacsak nem az ős retro cuccok felfedezése a kedves pár perverziója.

füzes camping.jpgKövetkező állomás (haladunk a strand felé) a Füzes Camping 600 sátor-,és lakókocsihellyel, 29 különböző üdülőházzal, tehát összesen 2000 férőhellyel. Meg kell említenünk, hogy a turista-szokások meglehetősen átalakultak az utóbbi években. Sátorozni ma már legfőképp csak fesztiválok alkalmával hajlandóak az emberek (tisztelet a kivételnek), eddigi ittlétünk során meglehetősen kevés sátrat láttunk (az előbbi tanulságot nem ebből vontuk le és nem is isteni sugallatra írjuk, megérdeklődtük, hogy mi is itt a helyzet mostanság). Sajnos a panzióhoz tartozó melegvízű strandfürdő jelenleg nem üzemel – említettük, hogy a panziót is, ahol jelenleg lakunk, hamvaiból támasztották fel nem is oly rég, hogy lakható legyen. Nem esküdnénk meg rá, hogy, ha a campingben feldobunk egy követ, az vendégre fog esni… ugye értik? Három hektáros, fűzfákkal övezett  terület jócskán kihasználatlanul. Rendelkezésre áll…

ifjúsági tábor.jpgS végül az ifjúsági táborban jártunk. Eléggé megmozgatta a fantáziánkat. Ugyanis: Szinte közvetlenül a Tisza-tó mellett fekszik, komfortos és komfort nélküli faházakkal – tipikus közösségi hely, a faházas gyermek - illetve diáküdültetés kiváló helyszíne lehet. Kézművestábor, színjátszótábor, tánctábor (persze a lehetőségek sora végtelen: egy aktív, tenni akaró pedagógust meg kell, hogy érintsen a látvány, nem is értjük, hogy jelenleg miért nincs tele fiatalokkal…) Mellette közvetlenül a strand található, könnyen csobbanhat a gyerek, ha megunta a korsókészítést, vagy a jazz-balettet.

Vacsorázni a Lilaakácba vitt jó sorsunk – említettük már, hogy a gyertyafény elég jó hatással van egy (házas)pár kedélyállapotára, nekünk is jót tett ma este… Reni vörösboros marhapörköltet túrós csuszával s desszertnek málnás túróhabot evett, Bálint Kacsapecsenyét (tepsiben sült kacsacombot tört-burgonyával és párolt káposztával). Mindkettő isteni volt, s az étlapot nézve megállapítottuk, hogy ittlétünk alatt kóstolhatunk még egy-két ínyencséget, az étterem kínálata több, mint bőséges – s a tetőként funkcionáló akácfa ágak-bogak még mindig hihetetlenül romantikusak!

reni kaja.jpg

bálint kaja.jpg

Sok nézőt csábított ma a szabadtéri moziba (a töltés oldalába) a Zambézia című dél-afrikai animációs film. Attól még, hogy nem a Pixar, vagy a Disney követte el, minden ízében hasonlít az utóbbi tíz év animációs csodáinak szinte mindegyikére. Erőteljes Oroszlánkirály-áthallás is van, csak itt Zordon bá’ nem oroszlán, hanem egy reszelős hangú leguán, a poénzsák sakálok pedig marabukként szerepelnek. Nem gond, tudjuk, hogy nincs új a nap alatt… Egyes ős-magyar hangok még mindig utolérhetetlenek, kár, hogy ők beszélnek a legkevesebbet… Számunkra akkor vált négydimenzióssá a mozi, mikor egy-két abádszalóki madár úgy gondolta, elrepül párszor a vászon előtt (csatlakozva 2D-s zuhanórepülős kollégáikhoz, így lett dél-afrikai-abádszalóki koprodukció) A mese sokszor veszít ritmust, de tart egy egészségesen szórakoztató szintet – s a mögöttünk kétpofikára nevetgélő kisgyermek igazolta, hogy abszolút nézhető az anyag! Végül: pokróc összepakolva, irány a Zöld Wellness – s lélekben készülünk már a holnapi (szintén dél-afrikai színvonalú) kánikulára…

A NAP KÉPEI A GALÉRIÁBAN...

Tar Renáta és Majorfalvi Bálint blogja

Csak nem megszöknek? – kérdezte tőlünk reggel mosolyogva Kasza Sanyi bácsi, mert látta, hogy csomagokkal felszerelkezve baktatunk az utcán a buszállomás irányába. Dehogy szökünk, most vagyunk félidőnél – színházi nyelven: most jön a második felvonás! A csomagokat pedig csak a Zöld Wellness házig vittük, ugyanis a következő néhány napban itt lesz a szálláshelyünk, a buliellenőr-bázis. Zöld Tibor és családja már vendégül látott minket egyszer egy délután erejéig (nagyszabású jacuzzi-s henyélésünkről már értekeztünk aznapi blogunkban). Egy gyors reggeli után már indultunk is Simon Istvánnéhoz, Esztike nénihez, aki a csipkeverés tudományába avatott verjük a csipkét.JPGbe minket! Tudja a kedves blogmustráló, hogy miért VERT csipke a vert csipke? Nevével ellentétben semmi köze a fizikai agresszióhoz, az elnevezéshez több legenda is fűződik. Esztike néni számára a legszimpatikusabb story, aminek talán a legtöbb lehet a valóság alapja: a minták szélén kitűzött gombostűk helyett annak idején szögek szolgáltak a fonalak rögzítésére (most ugrik a majom a vízbe), s azok beVERéséből maradt az elnevezés. Belekóstoltunk mindketten magába a folyamatba is – igen, a hír igaz, mindketten! Rá lehet kattanni… mint afféle kulturdrog! Nem olyan durva, mint a víziejtőernyőzés – a közben termelt adrenalin is talán kevesebb egy egész csöppet – de mindenképpen élvezetes tud lenni, ha az ember komolyan odafigyel, hogy az orsókat milyen sorrendben és hova rakja! Ottlétünkkor találkoztunk 19 éves – már majdnem teljesen profi, és nyugdíjas – még teljesen kezdő tanítvánnyal. Esztike néni annak idején (1946 novemberében, tizenkét évesen) a megélhetésért kezdett bele. Ma többeknek unaloműző hobby, mellékállás…  A csipkeverés bármelyik lehet az ember életében, viszont, ha egyszer belefog, számíthat rá, hogy fanatikus rajongója lesz a dolognak! Esztike néni vágya is pont ez: minél több tanítványt okítani, akik később tovább viszik ezt az egészen különös mesterséget! Országszerte több mint húsz tanítvánnyal bír, van, akit távoktatással tanít (telefonon, postai segítséggel), s a mai napig szívesen látja háza portáján a tanulni vágyókat! 

banánon.JPGApró közjátékként – s egy fotózás kedvért – félbehagyva a csipkeverést, tettünk egy rövid kiruccanást a strandra, a Riviéra Vízisportszer kölcsönzőhöz. Másodszor sem untuk a banánt, a vízihullámvasút ismét pompásan teljesített – ha egymás után 8-10 alkalommal kellene felülni rá, komplett halláskárosodást kapnánk a „víííííííí” és az „áááááááááá” –sikongatásoktól. Az endorfin torkon át távozik minden egyes alkalommal a kedves vendégekből! Aztán egy jet-ski élmény! Talán csak annyiban jobb a banánnál, hogy ezt az ember maga irányítja – mikor felpörög a motor, a sofőr elképzeli, hogy valami tengerparti képeslapon ő a sztár, ahogy lovagol a hullámokon. Frankó pálya van kijelölve, hogy tudja az ember, merre van az ARRA, bátran lehet húzni a gázkallantyút!jet ski.jpg

a vízben.JPG

abádszalóki slambuc.JPGA vizes örömök után vissza a csipkéhez, amit azóta Vankó Judit kísérőnk agyba-főbe vert… Egy könyvjelzőn dolgoztunk – Esztike néni felügyelete mellett – s egy kis idő után az ember már tudja magától a mozdulatsort. A vízisportok – és a csipkével felvett kűzdelem – alaposan kiéheztetett minket, így Esztike néni és férje, Pista bácsi elővették a fakanalat és összehoztak nekünk egy isteni slambucot! Most abba ne menjünk bele, hogy a slambucot melyik tájegységen hányféleképpen hívják, maradjunk annyiban, hogy ahány ház (illetve apartman, nyaraló, stb…), annyi szokás! Végezvén a slambuccal, jött a slusszpoén… egy kis csülök… illetve nem is kevés… Nem akartunk udvariatlanok lenni, szó szerint kivettük belőle a részünket. Mondhatjuk, hogy a csipkeverési project átfolyt egy nagyon hangulatos kerti estebéd-programba. Végül mindannyian kaptunk szuvenírt, egy-egy kis csipkekönyvjelzöt – illetve Reni egy bonyolultabb terméket, egy kis terítőt. Ha időnk engedi, mindenképpen visszanézünk még Esztike nénihez, talán nem csak csipkézni, hanem egy újabb ebédre – mivel meghívást kaptunk – egy kötött galuska levesre!

csipet csapat.JPG

egy híján hat.JPGTudomásunkra jutott, hogy Judit édesanyja tagja egy társaságnak (úgy kezdődik, mint valami szektás történet), akik 2 hetente összejönnek egy kis foltvarrásra! Ellátogattunk hozzájuk, mivel Reni génjeiben alaposan túlteng a PATCHWORK iránti rajongás. Már a fogadtatás elképesztő volt…. Melyik az a hely, ahol őszinte mosollyal fogadják az embert (egy szál virággal) közel egy órás késés után? Ez az a hely például az Árpád úton! Tisztelt világjobbító politikusok és egyéb nagykutyák! Íme itt egy példa arra, hogy néhány illető, akik közösen gondolkoznak valamiről, ÖSSZEFOG és ily módon gyarapítják egymás – és saját maguk – tudását az adott témában. Akik eddig drága patchwork-ös tankönyvekre dobálták ki a pénzt és fizetésüket pénzlenyúlós foltvarró-tanfolyamokra költötték, ezután nevezzenek be ehhez a kis csapathoz – akiknek még közös nevük ugyan nincs, de személy szerint megemlítjük őket: Török Lajosné – Jucika, Kasza Sándorné – Erika, Máté Gyula Péterné – Julika, Vankóné Inczédi Judit, Szabóné Széll Terézia, Parázsó Katalin. November óta működik ez a kis klub, kéthetente összejönnek, s egymást tanítgatják szabni-varrni – specialitás: a patchwork! Van az egésznek egy Született feleségek-es feelingje, csak itt nem kártya, hanem varrótű a kellék! Abádszalóki jelentkezők (nyilván) előnyben vannak a helyszín miatt, de tengerentúli blogmustrálóink is példát vehetnek róluk – nincs liszensz, a módszert nem tilos másolni: innen-onnan anyagokat gyűjteni (a használt ingtől kezdve a kopott farmerig) s olykor összejönni a kis csapattal egy-egy szeánszra „te tanítasz engem, aztán én téged”-módra. Némi patchwork.JPGgyakorlati oktatásban is részesültünk – különösen Reni, (Bálint lélekben még a vert csipkék világában kalandozott – és, valljuk be: ezek a mai szabós-varrós programok inkább női projectek…) Az eddigi munkáikat megcsodálhattuk egy házi kiállítás keretein belül, melyet még ezen a héten szerdától péntekig este hat és nyolc óra között megtekinthetnek az érdeklődők! Elkészült pár ügyes kis dolog: virág, fonat – s végül innen is kaptunk jópár szuvenírt (ez egy ilyen gyűjtős nap) – de legfőbb emlékként a vendégszeretetük marad meg bennünk! S ha valaki úgy érzi, hogy genetikailag alkalmas a foltvarrásra, s egyéb varrogatós cécóra, keresse fel ezt a pár kreatív hölgyet, vagy (ha távolabbról olvassa blogunkat), saját környezetében alakítson ki ehhez hasonló csoportot, mert amellett, hogy tonnaszámra halmozzák az anyagot, kellemes közös időtöltést biztosít! Reni Komáromban biztosan újra előveszi majd a varrógépét…

ajándékokkal.JPG

Újra mozival zárhattuk a napot! Mégpedig Pedro Almadóvar Szeretők, utazók című vígjátékát néztük végig ( nem csak mi, volt néhány szülő, aki nem egészen értette, hogy mit jelent a film elején bemutatott ordas nagy 16-os karika, s így kisgyermekeivel együtt élvezhettük a mozit…) Pedro pedig nem arról híres, hogy alkotásait azért hozza létre, hogy iskolabuszokon múlassa vele az időt az általános iskola harmadik tagozata... Nála nem ritkán fordulnak elő homo-beállítottságú karakterek, s ebből a produkcióból sem spórolta ki őket... Aki eddig mondjuk Adam Sandler-tipusú fingós, gatyaletolós trágyán nevelkedett (vígjáték ürügyén), annak nem lesz ínyére Pedro igencsak abszurd humorral fűszerezett Szeretők, utazók-ja  ! Aki viszont megúszta pár agysejtnyi veszteséggel az Adam-szerű vígjátéki világot (valamint az Amerikai Pite sorozatot), annak lehet, hogy mond valamit Almadóvar mester 2013-as alkotása. Mindketten túl vagyunk a 16-on… érteni véltük… és még élveztük is! Köszönjük a csillagos égboltnak is a jelenlétet!

A NAP KÉPEI A GALÉRIÁBAN...

Tar Renáta és Majorfalvi Bálint blogja

mögöttünk a víz.JPGElőször is le kell szögeznünk, hogy a mai nap egyetlen giga-projectje nem a szervezők kezdeményezése volt, mi hoztuk az ötletet: szeretnénk körbebiciklizni a Tisza-tavat. Pontosabban felmerült a szervezőkben, mint program-lehetőség, de végül túl brutálisnak találták ahhoz, hogy kötelezővé tegyék. Mi viszont azért jöttünk, hogy kivételesen brutálisnak tűnő dolgokba is belekóstoljunk (ilyen volt pl. korábban a Barátom Knerten című családi film megtekintése is, de ez a mostani valamennyire a fizikai kondira is helyez némi hangsúlyt…) ÉS ELJÖTT A NAGY NAP!  Hogy ez az év egyik legmelegebb napja lesz, erre nem számítottunk, de így dobta a gép…  Kovács Mihály polgármester úr is velünk tartott, együtt vágtunk neki a kb. 70 km-es habkönnyű távnak. A Kiskörei Erőmű felé indultunk az Oszonits Jánosnétól kapott kölcsönbringákon. Frissen (3 óra alvás után – mindenféle alvás-fajta, úgy, mint: szunnyadás, punnyadás, szunyókálás, rövid durmolás, stb…  időveszteségnek számít a szemünkben, ezért minél kevesebb időt töltünk csukott szemmel), fiatalosan (reggel 6:30-kor melyik buliellenőr mosolya nem fiatalos??...). Némi edzésben ugye már volt részünk (Kisköre táv, Tiszaszőlős táv), így nem volt idegen számunkra az érzés, mikor a bicikli ülése elkezd hatással lenni az ember alfelére… (Aki életében max. egyszer ült biciklin, valószínűleg az is érti, miről beszélünk). A kánikula – mint olyan – nem az a fajta időjárási elem, ami szolídan, hatszor elnézést kérve telepszik rá a légkörre, hanem beüt, mint az istennyila és mindenki bújjon, ahova tud... Mi juszt se bújtunk sehova, kőkeményen haladtunk a tó melletti töltésen! Szó volt róla, hogy a szél majd innen fúj, onnan fúj – közöljük mindazokkal, akik hosszabb IV. öblítőcsatorna.JPGkerékpártúrára készülnek, hogy az a bizonyos szél MINDIG SZEMBE fog fújni, ha a fene fenét eszik is! Ami pedig a folyamatos folyadék igényt illeti: hogy igazoljuk az út menti büfék létjogosultságát, útunk során kb. nyolcat ellenőriztünk – s amit elfogyasztottunk, azt kb. két percen belül ki is izzadtuk – elnézést a naturalista részletekért, törekedtünk a  (35 fokos) kánikulai körülmények valósághű ábrázolására! Persze a táj és maga a tó gyönyörű, maga a bicikliút teljesen járható (kis része visz csak közúton Poroszló és Tiszafüred között). Aki nincs hozzászokva a folyamatos fizikai megterheléshez (értsd: rendszeres sport), annak egy ilyen út során megközelítőleg 4-5 holtpontja biztosan van! Tehát olyan pillanatai, amikor átvillan az agyán a „hogy kerültem én ide” és a „komolyan gondoltam én ezt?” – standard mondat. (Mindent szigorúan saját tapasztalatból írunk) S mikor az ember kezére kiül a kiizzadt só és AZT keni be napvédő krémmel, akkor érezheti, hogy talán valóban sportolt valamit!

ökocentrum.JPGPár komolyabb megállót is közbeiktattunk, elsőként a Tisza-tavi Ökocentrumot Poroszlón. Sok Tisza-tó menti lakostól hallottuk már hogy  „hú, mióta megnyílt, el akarunk menni, de, valahogy sosem sikerül”. Egy bíztató szó számukra is:  érdemes! Ez a rendezvényközpont egy helyen gyűjti össze a Tisza-tó és a Tisza-völgy természeti kincseit, bemutatva a tó élővilágát – itt található többek között Európa legnagyobb édesvízi akváriumrendszere. A környék biológiatanárnői minimum el kell, hogy hozzák tanítványaikat (nem azért, hogy letudjanak 23 oldalt a tankönyvből egy unalmas tanulmányi kirándulással – jégkrémmel, ropival és anya szendvicseivel – hanem, hogy élő egyenesben lássák az élővilág egyes példányait ebben a roppant igényes gyűjteményben! Másfél óra alig volt elég pár alapvető dolog megtekintésére – kígyók, békák, vidrák, gólyák, madarak, egy mesebeli csacsi, s néhány olyan robosztus alkatú halacska, akikkel nem szívesen találkoznánk egy sötét sikátorban – igen, stimmel a képzavar: hallal sikátorban),  az Ökocentrumhoz talán egy nap is kevés. De tessék időt szakítani rá!

siklók.JPG

a gólya.JPG

Mikor elhagytuk az épület-együttest, már jócskán izzasztotta a strandok népeit a 35 fok. Ilyenkor jó tekerni a bringát – az alfelünk már konkrét viharjelzéseket kezdett küldeni az agyunknak – nem baj, érezzük, hogy élünk, érezzük, hogy egyáltalán van alfelünk! Ha minden nap ennyit kerekeznénk, fitness-blogot is vezethetnénk – persze ezt némileg aláásná a következő napokban elfogyasztandó óriáspalacsinta-mennyiség  és az  egyéb gasztro-finomságok… Út közben a polgármester úr mesélt az épp érintett településekről – akár az út menti szalmabálákról is – itt minden tárgyhoz, minden utcasarokhoz fűződik egy-egy történet - s hogy ezeket  legtöbb esetben velünk is megosztják, olyan érzést kelt bennünk, hogy szinte ismerjük a történetek szereplőit, nem jövünk zavarba bizonyos témák hallatán, mert egy másik részletét már hallottuk másvalakitől. Szóval… mondhatjuk, hogy egyre inkább képben vagyunk a helyi történésekkel kapcsolatban – Híradót, mióta itt vagyunk, nem nézünk, csak az abádszalóki regionális hírekkel foglalkozunk közvetlen közelről több, mint két hete. De nem is hiányzik a TV… egyikünknek sem… Na ja:  Fél héttől hétig ránk hozzák a frászt: nyolcan haltak meg, ebből ketten súlyosan, a többi csak tetszhalott – aztán hétkor állatos, panda macis hírek, mert amúgy szép a világ… Szóval: inkább nézzük a Tisza-tavat izzadva egy bicikliről, mint a rémhír-adókat egy dobozból! A csodálatos nádasok, maga a tó látványa feltöltött minket, az út legnehezebb szakaszaiban is.

kormorán kikötő.JPGTiszafüred-Örvénynél pedig egy rövid kis kalauzolásban lehetett részünk a Kormorán Kikötőben Hegedűs Gábor által (a Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója). Vízparti vendégházaik amellett, hogy roppant impozánsak, VALÓBAN a vízre néznek – adott esetben a kedves vendég szemmel tarthatja saját vízi alkalmatosságát, amit a parton kötött ki. Hagyományos kikötői szolgáltatások mellett csónakkirándulás, horgásztatás, kenukölcsönzés, tűzrakási lehetőség is van! Különböző vízijárművek kikötési lehetősége is adott  (sólyapályával a speciális kikötőmedencében). Egy vendégházi szobát is megtekinthettünk közelebbről – odabenn, a vastag falak miatt, valóban kényelmesen túlélhető a nyár, a több fokkal hűvösebb levegő kellemesen „konzerválja” a kedves vendéget.

újra itthon.JPGPersze némi frissítő után innen is útnak kellett indulnunk, hogy még ma legyűrjük a maradék távot! Ilyenkor már „sokat megélt” biciklistáknak számítottunk (legalábbis mi úgy éreztük). Mikor az embernek már nincs olyan tagja, ami ne fájna, egyszer csak úgy érzi: TÖKMINDEGY! (és ez elönti némi boldogsághormonnal). Végül délután négy óra felé értük el célunkat, az abádszalóki strandot (ami számunkra az utóbbi – és az elkövetkezendő hetek –  alfája és omegája). Egy levezető fürdés tette biatlonisztikussá a mai napot (is). Hogy színt és izomlázat kaptunk, hogy a székre ülni is fáj – ez csak természetes! Igen, megcsináltuk! A legkimerítőbb itteni „buli” volt, amit eddig ellenőriztünk… és abszolút rendben találtuk ezt a közel 70 kilométert! Aki Tisza-tó körre adja a fejét, annak javasoljuk a kevésbé kánikulai időjárást, illetve, hogy végig fényképezzen, mert valóban csodálatos a környék! Összeszámoltuk: Bálint összesen két hamburgert, Reni egy hamburgert és két kis melegszendvicset bírt megenni a nap folyamán. A blogírás pillanataiban is – valljuk be –egy másik dimenziót is érzékelünk (nem kis, zöld fejű lényekkel, akik egy fémes színű űrhajóból baktatnak felénk), a réveteg fáradtság és a megpirult, izzó test feelingje biztos sokaknak ismerős… Ma este a moziban ismét a Skyfall – James Bond- film megy s mivel úgy gondoljuk: Daniel Craig ma sem fogja rosszabbul játszani a szerepét (és ugye már kiveséztük ezt a popcorn mozit egy korábbi bejegyzésben), ALSZUNK egy hatalmasat, kora reggel pedig költözünk… egy ideiglenes helyszínre… legközelebb onnan kapcsolunk tisztelt blogmustrálóinkhoz! Most pedig: jó éjt (nekünk)!

jó éjt!.JPG

A NAP KÉPEI A GALÉRIÁBAN...

Tar Renáta és Majorfalvi Bálint blogja

a rajt.JPGMegközelítőleg három óra alvás után – a késő éjszakai blogírás szépségeiről nem szivárogtatunk ki backstage-információkat – Abádszalók legjobb állásának keretein belül kipróbáltuk Abádszalók legjobb fekvését is, mégpedig a strandon, a már megszokott óriáscsúszda alatt. Olykor csobbantunk egyet, s lélekben együtt sportoltunk a Tisza-tó átúszókkal, akik tíz óra körül indultak útnak, összesen 235-en. Meglehetősen széles skálán mozgott a résztvevők életkora, a legfiatalabb úszó – Sabacz Koppány (ideje: 1:33:34) nyolc, az életből már legtöbbet tapasztalt versenyző Kodács Lukácsné Debrecenből, 78 éves volt (1:18:14-gyel). A rajt után már kb. fél órával célba értek az igazi „acél emberek”. Szekrényes István, az esemény konferálója ezek után majdnem egy órán keresztül sorolta az érkezők rajtszámait. Mindenkit tiszteletteljes taps, huhogás, vagy „szép volt Gazsi!” – fogadott. Gratulálunk az abszolút lista első három helyezettjének! Hajdú Lászlónak (Kecskemét) – vele szerepelünk a képen, Kovács Normannak (Hódmezővásárhely), és Nagy Kovács Ádámnak (Nyírtura). Hajdú László történetéhez hozzátartozik, hogy miután leúszta a távot (30 perc 34 másodperc alatt), némi szünet és frissítő után úgy döntött, tesz még egy kört… Mire a másodikkal is „végzett”, még mindig tartott a verseny…  Persze mi sem maradtunk munka nélkül, a díjkiosztón díjátadókként ellenőriztük a bulit, s kijelenthetjük, hogy a ceremónián minden korrekten és törvényesen zajlott…  Ebédként a mindenki által fogyasztott – egészen kiváló – gulyásleves szolgált (a kemény munkában azért van, hogy megéhezik az ember).

a nyertessel.JPG

De (véresen) komolyra fordítva a szót: mindketten éreztük, hogy közeleg a nap fő attrakciója… amire már naggggyon régóta vártunk… dobpergés, erősödő háttérzene… (amennyiben kereskedelmi televíziósok lennénk, most nyomnánk be egy időhúzó – ám rendkívül drága – mosópor reklámot, a hangulat fokozása érdekében). Szóval… hogy ne maradjunk a mai napon sem extremitás nélkül, következő feladatunk, a víziejtőernyő tesztelése volt! Kicsiny országunkban az Orlando Vízisportkölcsönző foglalkozik egyedül ezzel a meglehetősen élvezetes szórakoztatási cikkel. Mert végülis sportnak talán erős túlzás lenne nevezni, lévén, hogy itt a motorcsónak vezetője több energiát éget el, mint maga a „sportoló”, aki csak száll az égen és kb. tíz percen keresztül sikoltozva (vagy diszkrétebb megnyilvánulások közepette) élvezkedik.

orlando.JPG

 Tisztelt tériszonyos blogmustrálóink! Egész nyugodtan nevezzetek be egy menetre az Orlando-nál, mire a heveder csatja csattan a csípőtökön, egyrészt már úgysincs mit tenni, másrészt pedig biztosak lehettek benne, hogy a lehető legjobb szakértői kezek között vagytok! Mentőmellényben üldögélve a motorcsónakban már termelődött mindkettőnkben kellő mennyiségű adrenalin (elvégre repülni fogunk, vagy mi a szösz!?!). Lépten-nyomon kamerafelvétel, vagy fotó készül minden ténykedésünkről és a várost favorizáló képeken pedig nem ér ijedt arccal grimaszolni a jeges rémülettől… Reni különösen föld-párti, vagyis szíve szerint levegőben fordul elő a legritkább esetben, de a meló, az meló –torz fej.jpgaranyigazság okán rajta is csattant a heveder csatja. A motorcsónak percekig haladt a nyílt víz felé, majd köttetett egy gyors szerződés a meteorológiával, ami magában foglalta, hogy MÁRPEDIG ITT MOST SZÉL FOG FÚJNI! És fújt… A csónak irányba állt és fél percen belül az ernyő már vagányan repkedett fölöttünk. Innen már nem volt visszaút, csatlakoztattak minket az ernyőhöz és rövid úton feladtak minket postán az ég felé! Ha Reni holnap durva izomlázzal a markában ébred, az azért lesz, mert bitangmód kapaszkodott az őt körülvevő szíjakba – nem, mintha nem bízott volna az Orlando-ban, de ami tuti, az tuti! Pár perc múlva ő is feloldódott és sikerült pár természetes mosolyt küldeni a kb. 50-60 méter mélységben száguldó motorcsónakhoz. Odafenn pedig… Csak a szél süvítését lehet hallani – ha egy mód lenne rá, ott vennénk házat, tök nyugis környék -  a Tisza-tó kicsit összemegy, térkép-szerű lesz a táj. Ilyenkor irigyli az ember igazán a madarakat… Az ember szinte csak minimális húzását érzékeli a kötélnek, amivel a csónakhoz van rögzítve. A repülő élmény vége felé egy kis fürdetés is kijár a vendégnek – néhány pillanatra megmártottak minket a vízben (abszolút vízisí-feeling), majd nagyobb biztonsággal, mint, ahogy a királyi ékszereket őrzik, sikeresen landoltunk újra a motorcsónak fedélzetén. Fiúk, férfiak! Ha a barátnőtök, feleségetek óckodik az effajta szórakozástól, ragadjátok meg a kezét és tetessetek rá is egy hevedert, pár perc múlva a levegőben rá fog jönni, hogy élete legnagyobb bakiját követte volna el, ha kihagyja ezt az élményt! Szintén alkalmas a helyszín (mármint odafenn a légüres tér)  leánykérésre! A táj és a helyzet kellően romantikus és garantáltan kettesben vagytok. (Javasoltunk már leánykérést a Lilaakácban is – igen, mi törődünk a házassági statisztikákkal, a népszaporulat alakulásával is…). Apukák, anyukák is benevezhetnek egy-egy menetre, egyedül, vagy párban, akár kisgyermekkel is! Köszönjük az élményt az Orlando-nak, odafenn tényleg kinyílik az ember számára egy új dimenzió…

távoli ejtőernyő.JPG

sombrero.JPGBukus Peti óriáspalacsintázójában enni – tudjuk már – elég… fajsúlyos élmény! Vagyis, nem árt, ha az ember rákészül a guszta kajahegyek látványára és előre megnyugtatja gyomrát (és szigorúan nem POCAKját), hogy „ma jól fogsz lakni!” Ezúttal Sombrero óriáspalacsintát ettünk (csípős csirkemellragu tequilás, chilis babbal lila hagymával), majd desszertnek túrós-vaníliás óriást. Külön kiemelnénk a tálalás igényességét (egy ötcsillagos éttermet is magasan ver az étel gusztusos elrendezése!)

DSC00213.JPGÉÉÉÉÉS KONCERT! Világszínvonalon dolgozó művészt nézni, hallgatni mindig kivételes élmény, s Molnár Ferenc Caramel-t valószínűleg nem kell bemutatni a közönség túlnyomó többségének. S hogy miért gondoljuk világszínvonalúnak azt, amit ő csinál? (Egész pontosan ma este csinált JELENÉS címmel a strand előtti parkoló területén) Mert egészen egyedülálló muzikalitással rendelkezik, s fájdalmát, örömét olyan emberi hitelességgel tudja átadni, hogy az egyszerű néző is egy csapásra rajongójává válik. Így történt ma velünk is – habár, be kell vallanunk: nem voltunk „egyszerű” nézők, jócskán készültünk már az élményre – a helyszínen is egész nap nagy volt a készülődés, sürgés-forgás, Caramellizálódás! Megérte. Az igencsak vegyes korosztályú közönség odaadó rajongással hallgatta a főhőst, akiről nyugodtan állíthatjuk, hogy jelenleg a popszakma csúcsát képviseli Magyarországon. Extraként egy kisebb szimfonikus zenekar kísérte, együtt hozták létre a JELENÉS-t, amire még sokáig szeretettel fogunk emlékezni!

with caramel.JPG

retro felirat.JPGLevezetésként: Nem csak a húszéveseké a világ! – ha ezt a dalt talán nem is, de több, úgynevezett retro-számot hallhat az ember – s, ha kellően csibészes a kedve, még bulizhat is rá – a strandon található RETRO DISCO-ban. Nem biztos, hogy anya, apa  a tuc-tuc zene fanatikus rajongói – habár annak is megvan ugye a sajátos (többször tesztelt) varázsa – azért nekik is csak kell valahol szórakozni, amíg a fiatalok a DJ-k műsorán bebambulva szopogatják kint a Bambit, vagy a narancslevet. Persze nem csak idősebbek látogathatják a RETRO-t, hiszen, valami úton-módon a mostani tizen-huszonéveseknek is meg kell ismerniük a velős szövegű Coco Jambo-t, vagy a Hip Hop Boyz Megbántottak című mély drámaiságot hordozó remekművét. Ma este (többek között) Zoltán Erika Szerelemre születtem című örökbecsű nótájára is rázta ezerrel az igencsak vegyes korosztály. (Egy alulöltözött guminő is hánykolódott a tömeg tetején, kétségünk sincs afelől, hogy ő élvezte legjobban a bulit!)  Számunkra is frankó lezárása volt a napnak az itt eltöltött idő, még régi haverokba is botlottunk, néhány sör mellett elbeszélgettünk búboskemencékről, nehezen azonososítható facebook-profilokról, egyszóval az élet ügyes-bajos dolgairól.  Volt mit kipihenni, hiszen ma ellenőrködtünk már földön, vízben, levegőben... és holnap egy EXTRA DURVA nap vár ránk…

buli a retroban.JPG

A NAP KÉPEI A GALÉRIÁBAN...

Tar Renáta és Majorfalvi Bálint blogja

faluház.JPGMegtiszteltetés átlépni az abádszalóki Faluház, vagyis a Babamúzeum küszöbét, mert  -és ezt minden túlzás nélkül állítjuk kedves blogmustrálók – ilyen nincs máshol a világon! Hogy mitől változik át az egyszerű látogató a hely tátott szájú csodálójává? A válasz az István király utca 41. szám alatt található. A külső folyosón autentikus falvédők, különböző népi használati tárgyak, „ereklyék” sorakoznak, majd beljebb haladva megcsodálhattunk egy „tiszta szobát”, annak minden bútorával.

tiszta szoba.JPG

falvédő.JPG

spanyol babák.JPGAz első igazi „kultursokk”, ami a látogatót éri, az a külföldi babák seregszemléje… A múzeum létrehozója Steigauf Józsefné – Róza néni - meghökkentő részletességgel mesélt nekünk a kiállított babákról, származásukról, ruháikról – egyes babákhoz kisebb történetek is fűződnek. Vagyis első körben a világ 68 országának 251 babája néz farkasszemet a látogatóval, lelkes adományozók, diplomaták jóvoltából. Talán ez az egyetlen helyiség a világon, ahol ennyi nemzet békében tud élni egymással – legalább ez a pár baba… Tovább haladva már a Róza néni által felöltöztetett több száz  babát láthatja a kedves vendég, pontosabban a Kárpát-medence viseleteit. A kiállítást végigjárni azért igazi élmény, mert Róza néni kalauzolása során az ember rádöbben: ezeknek a babáknak, a ruháknak – és egyáltalán magának a kiállításnak – ÜZENETE van (igen, hozzád, aki ott állsz egy háromnegyedes farmerben és kockás ingben), s mi más küldetése lehet egy ilyen kiállításnak, mint, hogy megszólítsa az embert? Azzal eddig is tisztában voltunk, hogy öltözködésünkkel üzenünk a világ felé – vagyis, egy szakadt metallicás póló háromnegyedes koptatott farmerrel is beszédes összeállítás, azonban, hogy a népviseletnek kismillió izgalmas változata és árnyalata van, csak most találkoztunk először. S ezek a variánsok nem csak úgy maguktól alakultak ki, hogy a néprajzkutatóknak minél több melója legyen külön elemezni őket, hanem minden kis részletnek, kis változtatásnak OKA van! A falusi kislány másképp hordja a kendőjét, ha mosni megy, ha tengerit morzsol, ha táncba viszik, ha táncba vitték, ha a tánc után más is történt… Rengeteg apró részlet, hangulat, történet tükröződik egy-egy népcsoport viseletében, s a kiállítást szemlélve - infókat, történeteket hallgatva – mindegyik babák 1..JPGértelmet nyer az ember szemében, az egész szinte egy szórakoztató mese babákkal illusztrálva! Levontunk némi tanulságot is… hogy manapság mennyire egysíkú „üzeneteket” hordozunk (és itt tisztelet a kivételeknek, a divatdiktátoroknak), az ember az egyszerűségre, kényelemre, sablonokra törekszik, ha akarja, ha nem. Kedves fekete pólós, melegítő nadrágos számítógép-őrültek! Egy részletesebb facebook-profil sem mond el (még feleannyit sem) gazdájáról, mint egy egyszerű népviselet egy hagyományőrző népcsoportnál. A kiállítás egyik csodája: a babaruhák részletessége Róza néni maximalizmusát dícsérik: ha az adott viselet megkívánja, akár 6-8 réteg alsóruhát is pontos részletezéssel mutat be a kíváncsiskodó számára, aki esetleg egy babaszoknya alá néz (s mi bizony benéztünk, ha már ott voltunk)! S hogy mindez honnan származik? Szakmai kifejezéssel élve: innen-onnan. Amit Róza néni nem saját maga készített (illetve nem saját anyagból), azt ajándékba kapta. Aki valaha bármit is felajánlott, illetve át is adott a gyűjtemény számára, biztos lehet benne, hogy ajándéka a legméltóbb helyre került, büszke lehet rá, hogy valamit hozzáadhatott ehhez a fantasztikus kiállításhoz! A termeket végigjárva úgy gondoltuk: ezt létrehozni, fenntartani egy élet is kevés… talán két-három élet is! Nos, Róza néni korábban pedagógusként dolgozott, s babaszakkört hozott létre (ezért 1996-ban megkapta  a Magyar Köztársasági Érdemrend bronzfokozatát.) A szakkör később megszűnt, de a sok baba nem maradhatott parlagon, így megnyílt a Babamúzeum, s nem csak a turisták figyelmét szeretnénk felhívni létezésére, hanem azon HELYI LAKOSOKét is, akiknek eddig nem volt alkalmuk ellátogatni a Faluházba! Róza néni jelentős értéket hozott létre, s csak remélni lehet, hogy az utókor méltó módon bánik majd ezzel az egészen egyedülálló örökséggel!

róza néni babákkal_1.JPG

borostyán kívülről.JPGLilaakácos menü – ez szinte már menetrendszerű – s utána már irány is a Borostyán Apartmanház, ahol némi kézműveskedésre adtuk a fejünket. Előbb pár szót a helyről (ne rontsunk csak úgy ajtóstul a házba, csak azért, mert megátalkodottan kézműveskedni akarunk…) Szóval a „de lux” kategóriába sorolt apartmanház tizenkilenc vendég kényelmes elhelyezésére alkalmas, játszótér is van homokozóval (amit elsősorban gyermekek részére ajánlunk…), hintákkal, csúszdával, fedett kerti sütő-főző hellyel, csocsó asztallal. Különböző programok szervezése igényelhető – pl. kerékpártúra, lovaskocsikázás, teniszoktatás, lávaköves masszázs, bérvadásztatás, borkóstoló és pincelátogatás, idegenvezetés a városban, csónaktúra – „jó tanuló” olvasóink emlékezhetnek rá: nekünk nagggyon bejött! Valamint az általunk is kipróbált kézműveskedés is remekül lefoglalhatja a gyermekeket, amíg apu, anyu halászik, vadászik, vagy csak egyszerűen sütkérezik a napon! (De ők is beszállhatnak, a művészi karrierjét itt senkinek nem akarják derékba törni!) Rengeteg további lehetőség és szolgáltatás olvasható az apartmanház honlapján – erősen ajánlott szállás, ha az ember csendes környezetben, de mégis a part közelében akar megszállni! Szabóné Lázár Tünde látott vendégül minket, s vezetett be először a batikolás titkaiba. Tulajdonképpen… nem titkok ezek, a fél világ tudja! Viszont rólunk eddig nem lehetett elmondani, hogy lépten-batik 1..JPGnyomon, agyba-főbe, fel s alá batikoltunk volna… Abádszalókos pólókat készítettünk (juszt sem Balaton-feliratút…), ördögien bántunk a ceruzával, az ecsettel, a spárgával - egy jó buliellenőr mindenhez ért – aztán a hűtőmágnes készítésébe is belekóstoltunk! A kóstolás meglehetősen eredményes volt, Abádszalók neve rövidesen ott díszeleg majd komáromi hűtőnk ajtaján! A decoupage technika ördögei is lettünk pár perc alatt, s mindezekre tárgyi bizonyítékaink –saját készítésű szuvenírjeink vannak! Közben megérkezett pár lakó az apartmanokból, megkívánták tőlünk a batikolást – ez ilyen… mint, mikor gusztán eszünk valamit és a szomszédunk gyomra is elkezd korogni. Édes görögdinnyét is kaptunk Tündétől uzsonna gyanánt – ezt kivételesen nem batikoltuk, nem lakkoztuk le, rendeltetésszerűen eltüntettük! Frankó kis délután volt, megtanultunk pár kézműves furmányt – köszönjük Tünde! – az itt készült pólókban pedig valamikor mindenképp megmutatjuk magunkat Abádszalók tisztelt lakosságának!

tárgyak.JPG

kész póló.JPG

reni halászlé.JPGIsmétlés a tudás… hagyjuk is: vacsorázni szintén a Lilaakácba mentünk. Na, most igazán belenyúltunk a tutiba!!! Reni egy halászlevet evett, s azóta is csak arról beszél (persze a batikoláson kívül), Bálint Tüzes bélszíncsíkokat, héjas, fűszeres burgonyával! Utóbbit kifejezetten a csípősebb cuccok kedvelőinek ajánljuk (nyílván a neve alapján egy kismama sem rendelné újszülöttjének), amellett, hogy rendkívül ízletes, egy konkrét fertőtlenítést végez az ember torkában, igazi csemege a tüzes-kaja imádóknak!

tüzes b.JPG

esti party.JPGÉÉÉÉS Koncert! A szolnoki Esti Party zenekar – vendégbillentyűssel – nagyszerű másfél órát produkált! Pörgősebb, „nem látom a kezeket”- számokkal és érzelmesebb „most kereshettek hullócsillagot a szerelmetekkel”-dallamokkal. Volt férfiszámokkal is sikeresen megbírkózó női frontember és tankcsapdás hajdobálást bevető férfi gitáros. Őket követte Antal Timi fél órás műsora, ami láthatóan (s nem kevésbé hallhatóan) lázba hozta a közönséget! Ha valakinek az Isten kincset adott a kezébe (ez esetben a torkába), azt meg kell mutatni… Öröm látni, ha valaki nem csak megjelenésében fiatalos és végtelenül szexis, hanem tehetsége is rendelkezésére áll, hogy elbűvölje hallgatóit! Timi elementáris energiákkal szórakoztatta közönségét, egyszerűen önmagát adta, s ennek nem lehetett ellenállni - ilyenkor még a hétpróbás  buliellenőrnek is mosolyra húzódik a szája!!!

antalt 1..JPG

antalt 2.JPG

A NAP KÉPEI A GALÉRIÁBAN...