Tar Renáta és Majorfalvi Bálint blogja

a csúszda alatt.JPGHogy nem sütöttünk tojást a part menti sziklákon, annak ma az volt az egyetlen oka, hogy a nap elején bőséges reggelit fogyasztottunk egy telefonos rádióriport közepette. Ugyanis a hőmérséklet simán alkalmas lett volna bármiféle kövönsütéses attrakcióhoz! Szemüvegben sem volt ajánlatos a Nap felé fordulni – a sugarak fél perc alatt összegyűlnek a lencsében és exkluzív lézeres kezelést hajtanak végre az ember retináján. Röviden: gatyarohasztó hőség uralkodott ma  a parton és valószínűleg az Abádszalók vége-táblán túl sem volt kedvezőbb klíma… A vendégsereg száma – hétfő lévén – megcsappant kicsit, de a kritikus negyven fokban az élni (és strandolni) akarás így is sokakat kihozott a partra. Újabb kulisszatitok - minden nap csak egy kevés, nem adjuk ki egyszerre az összeset: Buliellenőr-bázisunkat az óriáscsúszda alatt szoktuk nap, mint nap újra felállítani a kanyarok árnyékában. Olykor pár liter víz is a nyakunkba fröccsen, amit a kánikulában egyáltalán nem bánunk! Itt múlattuk ma is a délelőttöt. Folytattuk Reni kagyló és fehér kő-gyűjtő projectjét – aranyat is moshatnánk, hiszen a parton korrekt értékmegőrző üzemel, de úgy kagyló gyűjtés.JPGgondoltuk, nem semmizzük ki a várost, ahova vendégségbe jöttünk… Be kellett iktatnuk egy sajtos-tejfölös lángos-pusztítást, mégpedig a tegnapi hamburgerező hozzájárulásával. Jelentjük: a lángosuk is rendben van! Később Szabó Péter Lilaakácában menüztünk egyet (tojásleves és rántott hús rizi-bizivel, de akkora adag, amivel további két buliellenőr is jóllakhatott volna). Ezek után mindkettőnk szervezete követelt egy délutáni sziesztát. Nyílván, valamikor ki kell pihenni a pihenést…

banán előtt.JPGHa a parton heverészve  a kedves vendég azon kapja magát, hogy súlyos adrenalinhiányban szenved, kapja magát és látogasson el a Riviéra Vízisportszer-kölcsönzőhöz és nevezzen be egy kis BANÁNozásra! Először csini kis mellénykét kap –nem csak a divat, hanem a biztonsága kedvéért is - másodszor rövid „ha erre dől, arra fordulj”- oktatást, hogy minden simán menjen a vízen. Nyolcadmagunkkal ülhettünk fel a suhanó vízicsodára – abszolút nemzetközi csapat voltunk a hátunk mögött egy fiatal angol párral. És elindult a banzáj… A minket húzó motorcsónak nem restellt őrült tempó után éles kanyarokat venni, aztán megint fullos gázzal süvíteni, miközben oldalról meglehetősen termetes hullámok mosolyogtak ránk, mielőtt az arcunkba loccsantak. Egy vágtató vízi hullámvasút rodeós elemekkel – nem árt elszántan kapaszkodni menet közben, nem egy kispályás cirkuszi blöff a Banán, elég tömény ez a kb. tíz perces élmény! Extraként angolul is tanulhattunk a hátsó pár jóvoltából: a „sit, fák” (szigorúan rövid á-val) variálásában meglehetősen toppon voltak (ekkor lett gyanús, hogy az akcentusuk alapján talán nem is angolok, hanem amerikaiak) – persze nekik is fülig ért a szájuk és kezük-lábuk remegett a kiszállásnál, akárcsak nekünk… Köszönet Pócs Sándornénak az élményért! Programunk szerint jövünk még a Riviérához!

a csapat.JPG

A Lilaakácban vacsorázni mindig kivételes élmény, ugyanis sötétedés táján már égnek a gyertyák, szól a zene (sajnos nem élő, de a hatása egész megtévesztő: mintha egy komplett kis banda játszana a nagy akácfa mögött). Reni kezdetnek őszibarackkrém levest, majd fóliában sült, filézett csirkecombot evett friss joghurtos salátával, Bálint a konyhafőnök kedvencét: fiatal csirkemellet mogyorós bundában fűszeres tejföllel, kertek áldásával és sült burgonyával. Ma sem túlzunk, ha azt mondjuk: elégedetten távoztunk.

bálint vacsi.JPG

reni vacsi.JPG

Este a Menedék (Safe Haven) című (internetes kiírás szerint is) romantikus filmet láthattuk csillagos egű mozink vásznán. A műfaj meghatározásával megint nem kóser valami… Az igazat megvallva: két bumburnyák, bolhás bernáthegyi párzásában több romantika fedezhető fel, mint a most tárgyalt filmben. Attól még, hogy a főszereplő úr és hölgy kb. harminckét percen keresztül kacérkodik az összejövés gondolatával (húzva ezzel egymás és a nézők agyát) s  alatta gitárdallam szól, maga a film még nem lesz romantikus… Viszont krimiként mondhatjuk, hogy megállja a helyét, még, ha nem is nagy vasziszdasz a story! Poénokat nem lövünk le, elég legyen annyi, hogy, ha épp köröz a rendőrség és találsz magadnak egy békés kis helyet, ahol meghúzhatod magad, ne kezdj el kavarni a legelső (vagy egyetlen?...) kisbolt tulajával, mert tuti, hogy rendesen ráhozod a rontást! – Mindenképpen tanulságos történet… Ne legyünk kegyetlenek: Egész korrekt nyár esti film. Vetítés után még kis ideig a pokrócunkon fekve hullócsillagokat figyeltünk. Na, AZ romantikus volt…

A NAP KÉPEI A GALÉRIÁBAN...

A bejegyzés trackback címe:

https://abadszaloklegjobb.blog.hu/api/trackback/id/tr375433142

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.