Tar Renáta és Majorfalvi Bálint blogja

Reggel 8-as programunk egy kis piackutatás volt… Szó szerint! A hétfő és csütörtök délelőtt nyitva tartó abádszalóki piacról van szó, ami kb. tíz percre található a szálláshelyünktől. Hangulatos, komplett kis market helyi termelők áruival: hússal, gyümölccsel, zöldséggel, valamint használt és új ruhákkal. Tudományosan bizonyított tény, hogy a hölgyek szervezetében (legyen az éltesebb, vagy szemérmetlenül fiatal) jóval több endorfin termelődik, mikor átlépik egy piac küszöbét! Reni fantáziája is rögtön beindult és mivel van némi hajlama a konyhatündérkedésre, el is tervezte, hogy kovászos uborkát fogunk csinálni (persze, csak miután vettünk egy kis kóstolót szalonnából is). Bele is vágtunk a kovászos-projectbe: Magdika nénitől vettük az uborkát és a kaprot, aki rögtön a „best of kovászos”- receptjét is megosztotta velünk. Ezek után már csak egy 5 literes befőttes üveget kellett szereznünk, ami nem bizonyult egyszerű feladatnak. De nem adtuk fel! Végül a Rózsakert étterem „művészbejárójánál” a konyhás néni jóvoltából két hatalmas befőttesre is szert tettünk. Ezek után a
szállásunkon beraktuk az uborkát. Négy nap múlva már kóstolható is az ABÁDSZALÓKI KOVÁSZOS (sokat törtük a fejünk az elnevezésen, aztán egy többfordulós selejtező után ez maradt fenn a rostán, a copyright-ot szigorúan mi birtokoljuk!) Tehát az A.K. ízig-vérig helyi hozzávalókból áll: abádi uborka, szalóki kapor, abádszalóki kenyér, s a híres tisza-tavi befőttes üveg! Hungarikumnak szánjuk… vagy Abádikumnak… ezt még nem döntöttük el...

Ebédként a Lilaakácban fogyaszthattunk menüt – vagyis ide nem csak akkor lehet betérni, ha az ember igazi nehézsúlyú ínyencségre vágyik, hanem gyorsabb lefolyású tápanyagfelvétel is eszközölhető a korábban már tesztelt idilli környezetben. Erről a helyről nem lehet elég fotót csinálni. Figyeljétek a mennyezetet… Van még jó pár hetünk, igyekszünk majd a benti részt is feltérképezni, egyelőre azonban a kellemes idő a kerthelyiségbe csábít!

Következő napirendi pontunk a strand csúszdáinak ellenőrzése volt. Mit lehet tenni? A melót meg kell csinálni… Egye fene… A pár órára szóló nagyszerű csúszda-élményt a Riviéra Vízisportszer-kölcsönzőnek köszönhetjük, pontosabban Pócs Sándornénak.  Egy gyors és egy kevésbé gyors (hivatalos meghatározással: lassú) csúszdáról van szó. Mindkettő más-más technikával gyorsul. „Itt domboríts, itt homoríts” – hangzik el a „csúszdaellenőröktől”, akik a biztonságunkra ügyelnek (mi ellenőrök tartsunk össze). Tesztjeink során természetesen gyorsulási számításokat is végeztünk (gravitáció, testtömeg szorzat százalékosan elosztva a csúszási faktor négyzetre emelt hányadosával) s végül arra jutottunk, hogy… JÓ KIS BULI EZ A CSÚSZKÁLÁS! Ez az üvegszálas csúszda(pár) jó szolgálatot tesz közel 25 éve a parton – nem kell megijedni ettől a számtól: biztonságos a rendszer. (Egy backstage-információ – igen, most a kedves olvasó a kulisszák mögé láthat – az igazán cifra móka egymás lefényképezésének megszervezése volt: ugyebár fényképek is bizonyítják, hogy szigorúan ellenőriztük a létesítményt. Reni, a  kb. 155 cm mély vízben a maga 164 centijével egy igen elszánt paparazza benyomását keltette kezében a masinánkkal – hát… életünket egy jó blog-fotóért ugyebár!) Kissé tudományosabbra véve a hangot: Az üvegszálas csúszda másképp gyorsul, mint a manapság aquaparkokban divatos műanyag csúszdák. A fürdőruha például nagyban csökkenti a sebességet – Reninek kis híján tangát kellett kreálni a fürdődresszéből a száguldás érdekében. Mielőtt bárki nudizmusra való felbujtással vádolna minket, hangsúlyozzuk, hogy mindez csak pár praktikus tanács, azoknak, akik ki akarják aknázni a csúszdában rejlő gyorsulási lehetőségeket!

A rádióban elhangzott, hogy a további napokban is kánikulára lehet számítani. Programszervezőink nyílván ezt is elintézték, s amikor a jet-ski, vízi-dodgem tesztelésre kerül a sor, szintén rekkenő hőségben izzadhatunk majd! Ahányszor csak a partot „ellenőrizzük”, folyamatosan szemezünk a BANÁN-nal (10 személyes, viháncolós vízi alkalmatosság – de erről majd bővebben akkor, miután kipróbáltuk – szintén a Riviéra jóvoltából - , ez csak egy amolyan coming soon megjegyzés volt). Képünkön egy buliellenőr-ellenőr...

Délutánra a víz olyan szinten kiszívta belőlünk az energiát, hogy kénytelenek voltunk meghekkelni egy kajáldát a parton. Nevezetesen: Somogyi Gyula HEKK-büféjét (innen származik az iménti – az internet kalózait megidéző – észbontóan parádés szójáték). Kárász, ponty, hekk, keszeg, harcsa – elég széles a kínálat, ennyi féle halat egy helyen még nem láttunk, s a kedves kiszolgálásra sem lehet panasz. Egy hekket és egy harcsát hívtunk meg vacsorára némi kenyér és sült krumpli kíséretében. Ezzel az igazán ízletes összeállítással sikerült pótolni az elvesztett energiát, így újra teljes erővel vethettük bele magunkat a parton való ejtőzésbe, hogy lélekben felkészüljünk az esti mozira! (A kedves blogmustrálók 44%-a most kiabál át a szomszéd szobába, hogy „Te figyejjémá, ezek csak zabálnak, meg alszanak egész nap, aztán még filmet is néznek!”) Hát kérem… Téved, aki azt hiszi, hogy a lelkünk díszbe öltöztetése az esti moziélményhez nem igényel hatalmas energiákat és egészen kivételes koncentrációt! Nyaralni csak pontosan, szépen… buliellenőrködni pedig… PLÁNE!

Az esti mozihoz leterítettük a kis pokróc-páholyunkat a töltés oldalára – ezentúl csakis ilyen körülmények között vagyunk hajlandóak filmet nézni - (bulizós csapatoknak: sörrel, borral pedig aztán végképp full extrássá tehető a szabad ég alatti filmmustra) 

A mai film pedig… hát erről írni kell! A „Barátom, Knerten” című norvég családi filmhez volt szerencsénk, amit pár internetes portálon „aranyos”-ként az „élet apró rezdüléseit bemutató film”-ként emlegetnek. (Tény, hogy a jelmezekre szánt pénz összege ezúttal magasabbra rúghatott, mint a tegnapi film esetében, itt mindenki végig ruhát viselt!) Röviden: Adott egy kissrác, akinek egy kb. 30 centis beszélő faág lesz a legjobb spanja (leginkább a még embrionális Pinokkió ugrik be róla), aki persze nem bír az ő duhaj természetével és együtt kalandozik a castingon megfelelt gyerekszereplővel a családi film műfajának útvesztőjében. Gyanús, hogy olykor talán mákteát itathatnak a kiskölyökkel, mert elég durva flash-ei vannak kb. 10-15 percenként agresszív árnyékokkal és jó pár effektezett horrorisztikus nyalánksággal egy kissé díszletszagú erdő közepén. Van persze öreg – Dzsepettó imitátor - asztalosmester, aki a csúcsjelenetében elmondja a „fának lelke van”-örökbecsű mondatot is, de a kissrác száján is kiszalad – valamikor a végső katharzis táján, hogy „sosem szabad feladni”. Van néhány magyarra fordított (és magyarul is énekelt!) betétdal „Megy a kisgyerek az úton fekete cipőben” – típusú tartalmas librettókkal. Feldobta az esténket! De komolyan! Tisztában voltunk vele, hogy a családi film nem a mi műfajunk, ezért eleve nem vártunk egy Keresztapa-trilógia - szintet (de program szerint – és ezt egyáltalán nem bánjuk, imádjuk a mozit - minden filmet látogatunk). Egyébként az a néhány kisebb gyermek, akik szüleikkel nézték – hallhatóan jól szórakozott – minden film töltse be saját szerepét az adott korosztálynál – ezek a srácok pedig tutira beszélő faágat kérnek majd a télapótól…

A NAP KÉPEI A GALÉRIÁBAN...

Tar Renáta és Majorfalvi Bálint blogja

A reggeli szendvicsek után egy kis városnézésre indultunk Abádszalókon, leellenőriztük a strand körüli részt, a Laki Kálmán utcán indultunk el. „Aki a virágot szereti…” az ültet! Említettük már korábban is, hogy a virágözön-effektus nem ritka jelenség itt városszerte, ezt most is csak megerősíteni tudjuk. Aki esetleg távolabb bérel szállást a strandtól, a parttól, biztos, hogy virágokkal szegélyezett úton (de minimum ápolt zöldövezeti részen) jut el a vízhez, ha épp csobbanni kíván egyet. Bekukkantottunk pár igen igényes, rendezett kert portáján, leellenőriztük, néhány érett almát az út menti gyümölcsöktől roskadozó fákról (itt még az útszéli árokban is gasztro-csodákra lelhet az ember). Egyszerűen jót tesz a léleknek egy ilyen frissítő séta! Itt-ott kakaskukorékolást hallani (későn kelő szárnyasok torkából), néhány nádtetős ház és pár elszánt házőrző kutya csaholása igazi falu-hangulatot varázsol a városka egyes utcáiba.

Ebédünkre a program szerint a Lilaakác Kisvendéglőben került sor. Ha ettetek már romantikus környezetben, be fog ugrani az emlék, amint beléptek – mi a kerthelyiséget választottuk – a több, mint száz éves, falusi kocsmaépületből átalakított vendéglő sikerességét tükrözi, hogy érkezésünkkor egyetlen szabad asztaluk volt. A környezet a régi magyar filmek hangulatát idézi kockás abroszokkal s egy (az épülettel egyidős) lila akáccal. Mivel közel harminc fok volt, úgy gondoltuk, nem esszük magunkat rogyásig, ezért „csak” ketten kértünk egy egészben sült fűszeres-fokhagymás sertéscsülköt majonézes burgonyával és párolt káposztával. Szerényen hangzik, ugye? Desszertnek Reni gyümölcsrizst kért friss gyümölcsökkel és áfonyaöntettel, Bálint somlói galuskát. Ahogy Párizsban röhögnivalóan amatőr turistának számít az, aki nem nézi meg Eiffel-tornyot – a Lilaakác Kisvendéglő ugyanilyen kihagyhatatlan turistaállomás kell, hogy legyen Abádszalók esetében. Fiatalok, tessék elhozni aput, anyut a nosztalgikus hangulat tutira befűzi őket! Kisgyermekes apukák, anyukák figyelem: közvetlenül a kerthelyiség mellett egy komplett játszótér is rendelkezésre áll csúszdával, homokozóval „elvan a gyerek, ha játszik”-jeligére! Bátortalan (és elszánt) vőlegények, ide tessék hozni a kiszemelt menyasszonyt és, ha nem is pont a csülökbe rejteni azt a bizonyos gyűrűt, de valamelyik másik ínyencség körítéseként tuti sikeretek lesz vele ilyen környezetben!

A csülök...

Délután megnéztük a Fürdővárosok Homokfoci Tornájának döntőjét, vagyis: foci élő egyenesben! Volt egy olyasmi reményünk, hogy az aktív sport láttán rólunk is olvad le néhány kiló fölösleg… A meccset végül a Nemzeti-Tiszafüred csapata nyerte. Mivel itt nem kell hosszú kilométereket futni a pályán, gyakran záporoztak a gólok, mindkét lelátó tele volt nézőkkel, megvolt a stadion-hangulat a „menj előre, Miért nem adod be? MICSINYÁLSZ?” –bekiabálásokkal.

Vacsorázni Szabó Imre Pizza-büféjébe mentünk a strandon. Hogy a mai bejegyzésünknek ne a „nagy zabálás”, vagy az „addig ettek boldogan, míg meg nem haltak” – címet kelljen adni, kicsit könnyebbre vettük a figurát kaja-ügyben. Egyetlen nagy pizzát kértünk: fele Magyaros (szósz, bacon, szalámi, hagyma, paprika, sajt), másik fele Piedone (szósz, bacon, hagyma, bab, sajt). Bátran ajánljuk a helyet, minden büfé-igényt kielégít. GPS-es tanács: keressétek a „Pizza”-feliratot!

Egy esti sétát is beiktattunk a Szalók Hajó Klub kikötőjéhez. Gyönyörű látvány a Tisza-tó naplementekor, a vízen közlekedni is képes (parthoz kikötött) úszóházakban pedig édes lehet nyáron az élet… Találós kérdés: ki tudja, mi az a SÓLYA? Mert, hogy a „sólya használata díjköteles” és, hogy „mindenki saját felelősségére használhatja”, ezt megtudtuk a kihelyezett táblákról. Mi is lehet? Első hallásra valami fűszerre, vagy gyomnövényre tippeltünk... Az vesse ránk az első követ, aki már születése pillanatában, a hófehér babakelengyéjében tisztában volt vele, hogy a sólya: „hajók partra húzásához, leeresztéséhez, ill. építéséhez használt, enyhe lejtésű parton létesült csúsztatópálya” (légy áldott, ó Wikipédia!) Tanúi lehettünk egy csónak partra húzásának SÓLYA segítségével, vagyis megvolt a szemléltető oktatás is.

Az utolsó program mára: mozi! Méghozzá szabadtéren! Bícsfíling-bejegyzésünkben már említettük, most azonban ki is próbálhattuk, milyen a csillagos ég alatt a töltés oldalán fekve élvezni a filmet! A felszerelés meglehetősen profi: a kép a hatalmas vásznon bluray-minőségű, tűéles (állítólag 3D-t is tud produkálni), mi ma estére – pusztán hagyománytiszteletből - megelégedtünk a szolídabb 2D-s élménnyel is... A filmkínálat – mint azt korábban megtudtuk: többnyire aktuális – jelenleg plázákban is játszott – produkciókból áll. (Vagyis nem ezer éve forgatott szovjet filmeket nyomnak kopott, német felirattal, monoton, palócos hangalámondással, ukrán forgalmazóktól, hanem mai „trendi” filmeket, kiváló minőségben!) Ma este nekünk a Q – Érzékek birodalma című francia dráma jutott (helyes, kis piros tizennyolcas karikával) A szakmai elemzést a kritikusokra bízzuk (fűzfák alatt – meglepően szúnyogmentes övezetben – egy nyári este szinte tökmindegy, mit néz az ember – pár szót mégis ejtünk a filmről). Szóval: elsőrandis szerelmespárok és kisgyermekes szülők nem baj, ha nem ezt a 103 percet választják elsősorban popcornos filmélményként. A produkcióban szereplő művészek nem kevésszer tolakodnak egymás aurájába különösebb jelmez (és egyéb kiegészítők) nélkül, magyarul: a testiség cudar nagy szerepet játszik a story alakulásában. Az alkotás megtalálta a maga közönségét, a keménymag részeként mi is végignéztük és erősen elgondolkoztunk, hogy színészekként mely részeknél kértünk volna dublőrt az alakításhoz. A program szerint pár nap múlva levetítendő James Bond-film nyílván egy másik közönségréteget vonz majd! A nap lezárásaként egyébként tökéletes a koromsötétben világító vászon látványa, a Tisza-tó felől érkező szellő – az ember megöleli, akit szeret s együtt csomagolják össze saját nézőterüket, hogy végül nyugovóra térjenek…

A NAP KÉPEI A GALÉRIÁBAN...

Tar Renáta és Majorfalvi Bálint blogja

Hivatalos első napunk egy könnyed reggelivel kezdődött (virsli mustárral), amit kísérőnk, Judit készített el, míg mi az előző nap blogjának technikai részleteivel bajlódtunk. A tizenharmadik, huszonhatodik bejegyzésnél hasonló probléma már valószínűleg nem vetődik fel...

Dél körül többedmagunkkal kocsiba ültünk és kis körutazásba kezdtünk Kovács Mihály polgármester úr és Kasza Gábor alpolgármester úr vezetésével. Nevezetesen: ellátogattunk a kb. tizenöt percre lévő Tiszagyendára, ahol többfajta rendezvény közül célirányosan a lecsófőző versenyben voltunk érdekeltek. Abádszalóki csapat is nevezett, az „anyagot” mindenképpen le kellett ellenőriznünk, munkaköri kötelességünk... Eddigi buliellenőrködésünk alatt már világossá vált, hogy az elkövetkezendő egy hónap nem feltétlenül a fogyókúra jegyében zajlik majd, erre ez a kis kóstoló is rátett egy lapáttal. Részrehajlás és elfogultság nélkül állíthatjuk, hogy az abádszalóki csapaté lett a legfinomabb, (ennek megállapítása után a többi csapat lecsóját már feleslegesnek tartottuk megkóstolni...) A következő adag birkapörköltre és töltött káposztára már a helyi polgármester úr, Pisók István vendégei voltunk. Mindehhez persze folyékony kenyér is társult (melynek egyedülálló receptjét egy egyszerű google-használattal kinyomozhatja a kedves olvasó), ami a nap további részében is olykor üzemanyagként szolgált.

Le-Cshó

Ezek után a néhány km-re fekvő Tiszaderzsre látogattunk, ahol épp Kárász-fesztivál zajlott. Mivel még jócskán telítettek voltunk az imént említett gasztronómiai csodákkal, itt már egy falatot sem bírtunk enni. Szuvenír azonban mindenképpen kellett, így Reni csináltatott a lábára egy csillám-tetkót. Igen, kedves anyukák és apukák, ez az, amit a kislányuk életében legalább egyszer ki fog próbálni, mert vagány és csillogó és... és mert a többi lánynak is OLYAN VAN!!! Meg kell említenünk, hogy – amennyire eddig láttuk, illetve hallottuk - a Tisza-tavi polgármesterek elég sűrűn megjelennek egymás rendezvényein, „ha te jössz, én is megyek, ha nem jössz, mi akkor is megyünk, gyere, szívesen látunk” – egyszóval van átjárás a települések között, ami mindenképpen egy összetartozást, bizonyos esetekben együtt gondolkozást fejez ki.

Szomszédolásos programjaink után sziesztázhattunk egy keveset a parton, mint originális, hamisítatlan nyaralók! Az igazi kánikula ugyan elmúlt már, de jólesett egy kis ejtőzés. Reni nekiállt kagylót gyűjteni, rövidesen  segítségére lett két 6-7 éves kislány, egész kis kagylógyűjtő szakkör alakult ki pár perc alatt a Tisza-tó partján. Hétvége lévén most jóval többen vannak a strandon, mint ahány vendéget eddig láthattunk.

A vacsoránkat Pető Zsolt KATA-PULT –jában költhettük el, ami egy igen széles választékkal büszkélkedhető vendéglátóipari egység a strand büféi között. A megrögzött húsimádó épp úgy megtalálja itt a neki való betevő falatot, mint az anorexiára felesküdött modell alkatú fitness-hölgyek (és persze adott esetben urak...) Bálint egy Betyár szeletet rendelt (sertéskaraj kolbászos, baconos, lilahagymás raguval barbecue szósszal),

A betyár...

Reni Kijevi csirkemellet (csirkemell szerecsendiós fűszervajjal, sajttal töltve)

A kijevi...

végül desszertként egy-egy nutellás, illetve nutellás-túrós palacsinta.

  A desszert...

(Egy külön gasztro-blog kellene az ételek pontos részletezésére, értékelésére, akkora a választék az abádszalóki parton...) Ne szépítsük a dolgot: butára ettük magunkat. Valamennyien ismerjük azt a tipikus magyar szokást, hogy ritkán eszünk, de akkor betegesen sokat. Ez valahonnan mélyről, a tudatalattiból fakadhat, ahová befészkelte magát az éhhaláltól való félelem. Amikor mindent fel akarunk halmozni, mert a meteorológusok holnapra apokalipszist jósoltak. Szóval... mindent „magunkhoz vettünk” – dícsérje ez a barátságos kiszolgálást, szakácsot, a konyhát! (Viszont komolyan fontolgatjuk, tervezgetjük a szeptemberi fitness-programunkat, mert, ha minden este ilyen kiváló ételeket fogyasztunk, kénytelenek leszünk – továbbra is – mindent fölfalni). Az esti programig valahogy megemésztettük az imént felsorolt lemeózott termékeket, és készen álltunk a Deák Bill Gyula - koncertre.

Bill „Kapitány” fergeteges bulit csinált a zseniális – fiatal - zenészeket felvonultató Deák Bill Blues Band-del! Ez a kivételes hangú, minden ízében önazonos fazon szívvel-lélekkel zúzta több, mint másfél órán keresztül. Bevadította a tömeget, bebizonyította, hogy még mindig ő az igazi táltos az István, a királyból, igazi őserővel buzdította az őrjöngő fiatalokat és a fiatalosan őrjöngő idősebbeket, jogosan kántálta a tömeg lépten-nyomon, hogy BILL A KIRÁLY!!! A koncert igazi szeánsszá alakult, értelmet kaptak a színpadot védő kordonok és a hegyomlás biztonsági őrök... A Kapitány olykor előtérbe helyezte fiatal zenész kollégáit, hagyta őket zeneileg kibontakozni. Valamint: roppant szimpatikus, ha a „nagy név”, a frontember tökéletesen tisztában van az  őt körülvevő kollégák nevével, életkorával (mint kiderült: lakcímükkel is), valóban kollégaként, sőt barátként kezeli őket, velük együtt ALKOT! Ez a koncert méltó megkoronázása volt a napnak. A végén azon kaptuk magunkat, hogy mi is sorban állunk a „Deák Bill művészbejárónál” aláírásra várva s egy közös fénykép reményében. S a buli még mindig nem ért véget! A disco-ban ezen az éjjelen is kifacsarhattuk magunkból a maradék fölös energiánkat...

A NAP KÉPEI A GALÉRIÁBAN...

Tar Renáta és Majorfalvi Bálint blogja

A „minden kezdet nehéz”- közhelyet hanyagolhatjuk, ugyanis, mikor Kovács Mihály polgármester úr felhívott minket, hogy mi kaptuk az álomállást, éreztük, hogy kapásból a dolgok közepébe csöppentünk. Jelentjük: jópár kiló  málhával megrakva megérkeztünk Abádszalókra, hogy betöltsük a buliellenőri állást!

Autóval jöttünk, az útvonaltervező kb. két és fél órát ír Budapesttől, erre most rácáfoltunk (a szabályok betartásával) két órás menetidőnkkel az M3-as autópálya és a 33-as út használatával. Szálláshelyünk a Füzes Strandfürdő – 1 éves Csipkerózsika-álmából újraélesztett - épületében van, szobánk két személy számára tökéletesen megfelel – a kisTV-t bekapcsolni és a helyi kábelTV adását élvezni még nem volt időnk, az „élő műsort”  átélni és értékelni vagyunk itt. Vankó Judit a kísérőnk, segítőnk, készségesen útbaigazít minket, ha elakadunk a gondosan előkészített program útvesztőjében.

A Tisza-tavi polgármesterek találkozóján polgármester úr bemutatott minket a „nagyközönségnek”, ezt követte néhány televíziós- újság- illetve rádiós riport. Fontos, hogy a vendégek az összes lehetséges fórumon tájékoztatva legyenek, hogy tulajdonképpen mi zajlik itt. Egyébként az utcán, a strandon, a büfés standoknál mosolyogva gratulálnak az álláshoz az abádszalókiak. Mindenki drukkol, „jó munkát” kíván, nyíltszívű, barátságos emberek köszöntenek „Isten hozott”-tal, ez mindenképpen jólesik nekünk. Mint valami Gyűrűk ura, Hegylakó, vagy Harry Potter szereplők lennénk: a KIVÁLASZTOTTAK-ként emlegetnek minket –ennek is köszönhető, hogy egyre inkább érezzük a dolog felelősségét, súlyát, de nem görcsölünk rá, a buliellenőrök legyenek lazák és objektívek, ezért szerződtetik őket. Az ebédet egy állófogadás keretében fogyasztottuk el: a karcagi birkapörköltről akkor sem tudnánk rosszat írni, ha pisztolyt tartanának a fejünkhöz és a gerincünk szilánkosra zúzásával fenyegetőznének. Szóval... fenomenális gasztronómiai élvezetet nyújtott a már HUNGARIKUM-ként jegyzett pörkölt. Igazi strandolásra egyelőre sajnos nem volt időnk, bár a délutáni Kossuth Rádiónak adott riportunk előtt tíz perc lubickolást sikerült beiktatnunk.

Esti programként az amatőr rockbandák fesztiválját nézhettük végig. Kamarás Máté musical színész, Kovács Mihály polgármester úr, valamint Dr. Juhász Tibor „matematikus rocker” mellett mi is tiszteletbeli zsűritagok lehettünk. Színes életkori skálát rajzolt fel ez a rendezvény: a tizenéves résztvevőktől kezdve a már tapasztaltabb, de lelkükben fiatal rockerekig. Váltakozva jöttek a saját – és rocksztárok által már sikerre vitt dalok feldolgozásai. Egészen felemelő a zenekarok frontembereinek izzadó odaadását nézni – ebben az esetben az „amatőr”-szó jelentése a legkevésbé sem pejoratív – számtalan példa akad rá, hogy a „profik” hivatalból lenyomják a kötelezőt, aztán SZEVASZ! Az amatőr lét gyönyörűsége, hogy igazán szívből csinálják és ez a lelkesedés átragad a közönségre is, aki egy kis idő után őrjöngve adja át magát a decibelek hatásának. Izzadj, őrülj meg (ritmusra), öleld meg azt is, akit nappal meg sem szólítanál!!! A még ébren lévő hat-hét éves „nézők” valószínűleg huszonévesen is emlékeznek majd (foltokban), hogy kerítésszaggató rockerként ugráltak a színpadot védő kordon előtt Abádszalókon. Fogy a sör, a fröccs (és egyéb tápláló védőitalok), az ember este tíz felé már a szúnyogokat is kebelbarátnak tekinti.

New Formation

Egy technikai átállás közben kellett beiktatnunk a vacsorát Bukus Péternél, „Pepe büféjében”, amit nyugodt szívvel mondhatunk az ínyenc, megalomán bélpoklosok igényes paradicsomának. Egy Lucifer-óriáspalacsintából lazán jóllakik a család... „Két félidős”, gyilkos kaja, az „ördög találmánya”, TILOS KIHAGYNI!. Reni fél adagot bírt elfogyasztani, Bálint férfibüszkeségből magáévá tette a rendelkezésre álló kalóriákat....

Jó vacsorához szólt a nóta, vagyis folytatódott a rockfesztivál. Ahogy egyre sötétebb lett, úgy nőtt hangulat, az enyhe halláskárosodás ilyenkor áldásos (természetes) tünet. Részt vettünk a díjkiosztón is, valamennyi csapat elismerésben részesült. Fellépett a New Formation (a dobnál egy meglehetősen fiatal, őstehetséggel, a gitárnál egy szintén tízes éveinek elején járó –nem kevésbé tehetséges- rocker hölggyel, és egy strapabíró „hörgő hangú”  frontemberrel), a Látszat csal (egészen egyéni hangulatú saját dalokkal) a fiatalos, energikus és számunkra kiemelkedő 925, a (fantasztikus dalszövegekkel operáló) KontrollZ, akik díjként egy klippet forgathatnak majd, valamint a Crossroad (akikkel Kamarás Máté hirtelen felindulásból Hobo Torta-nótáját is elnyomta, nem kis sikerrel) – ez a banda jövőre egész estés koncertet adhat Abádszalókon, meglehetősen jó bulinak ígérkezik!

925

A levezetésként rendelkezésre álló disco fényei kellőképpen átúsztatják az embert az X-dimenzióba. Tudjátok, az a tudatállapot, mikor a tuc-tuc alapban is felfedezed a ritmikai zsenialitást és úgy érzed, hogy a „komponista” valami zeneileg egészen egyedülállót alkotott és CSAK NEKED írta!!! És nyomod, mert téged meg az Isten is táncosnak teremtett... Aztán full KO-san várod a másnapot – és itt a MÁSNAP-on valóban egy kis huncut hangsúly van :D  Éjjeli (hajnali) blogírás, kidőlés... Várjuk a következő programot!!!

A NAP KÉPEI A GALÉRIÁBAN...

Tar Renáta és Majorfalvi Bálint blogja

A hajnali fél négyes felkelésnek megvan az a különös bája, hogy az ember félúton a pályaudvar felé ébred fel és csak húsz perccel a vonat indulása után eszmél rá, hogy már el is hagyta Budapestet... Feleségem, Reni szerencsésebb helyzetben volt, ő a szülői házból, Balmazújvárosból vette célba egy-két órával később Abádszalókot, hogy találkozzunk a „legjobb állás”-project szervezőivel. Annak ellenére, hogy egyikünk sem aludt többet három óránál, elég fittek voltunk, lévén, hogy egy hatalmas kaland veheti kezdetét ezzel az utazással, a „mínusz egyedik” nappal. Mindketten színészek vagyunk, hozzászoktunk a válogatások, castingok hangulatához, ezúttal azonban egy kicsit másról van szó. Pár nap és eldől, ki kaphatja meg az állást... Hagyjuk is a dolog feszkós részét – gondoltuk – élvezzük ki ezt a napot, a Tisza-tavat és egyáltalán Abádszalókot! A hajnali kelést nem megrögzött mazochizmusból választottuk, a tizenegyre megbeszélt találkozó előtt fel akartuk térképezni egy kicsit a környéket. Reni több, mint tíz évvel ezelőtt már flangált ezeken az utcákon copfos tiniként, strandpapucsban pár családi üdülés alkalmával, számomra viszont teljesen ismeretlen volt a helyszín.

Abádszalók a Nagykunság északnyugati részén, a Tisza középső szakaszának bal partján fekszik, lakossága közel ötezer fő. 2005-ben kapott városi címet, fő turisztikai vonzerejét a Tisza-tónak köszönheti, erre épül az Abádszalóki Nyár programsorozat is számos rendezvénnyel, koncertekkel, sportrendezvényekkel, különféle versenyekkel. Ráadásul INGYEN látogathatja a programokat az a vendég, aki szállásán megfizette az idegenforgalmi adót! A várost a vert csipke egyik „hazájaként” is emlegetik, ezt a fanatikus folkloristáknak, illetve megrögzött csipke-rajongóknak ugye nem is kell részleteznünk... Praktikus kis város ez, mivel a központban szinte minden szolgáltatás elérhető a kozmetikustól kezdve a falatozón át a gyógyszertárig. Egy-két óra alatt megállapítottuk, hogy a város legutóbbi fejlesztései – melyekről később Kovács Mihály polgármester úr is beszámolt – valóban a város javára váltak. A rendezett és tiszta utcák okán joggal lehet büszke a városvezetés a közmunka programjára (azon települések közé tartozik Abádszalók, ahol ez különösen meg is látszik!), élmény a turista számára egy egyszerű séta is a szó szerint „felvirágoztatott” belvárosban. A Tisza-tó felé vettük az irányt, hogy tanúi lehessünk a strand „ébredezésének”. Reni emlékeiben még egy földút vezetett a strandig, mára egy gusztusosan kiépített virágos sétány vezet a bejárathoz közvetlenül a Füzes Camping mellett. A büfében a reggeli kávé mellé kiváló Morning Show- műsort kaptunk a hangszórókból a távolabbi fűnyírózaj mellé. Már áll a „díszlet”, de alig lézeng pár vendég – vagy most pihenik ki a tegnap éjjeli bulit, vagy már a ma estire készülnek – kellemes révedezős hangulat, a Nap még csak világít, nem éget, de érezhető, hogy pár órán belül perzselő hőség lesz, tucatszámra jönnek majd a napolajos, jégkrémes, matracos vendégek és beindul az élet!

Előtte azonban megejtjük a találkozót a pályázat kiíróival! Név szerint Kovács Mihály polgármester úrral, Kasza Gábor alpolgármester úrral, Pál Mariannal, a Tisza-tó Strand Nonprofit kft. ügyvezetőjével, valamint Szekrényes Istvánnal, az Abádszalóki Nyár rendezvénysorozat ötletgazdájával és szervezőjével. Rövid bemutatkozás után a város – majd ismét a strand - felé vesszük az irányt a polgármester úr rögtönzött idegenvezetésével. Megtudtunk pár részletet a legutóbbi fejlesztésekről, a város történetének néhány jelentősebb eseményéről. A strand vendégserege azóta hatványozódott, fogy a lángos, a hamburger, egyre több gyermek rángatja anyu szoknyáját az újabb adag fagyiért, szóval kezd kialakulni az igazi „beach-feeling”! A vízibicikli és az óriáscsúszda ugye már alapfelszerelésnek számít egy magára valamit is adó strandon. A jet-ski és az úgynevezett „banán” már eggyel magasabb lépcsőfok megfejelve egy kis vízisível, vízi ejtőernyőzéssel, vízi dodgemmel, valamint egyéb extrém nyalánkságokkal! És mindez egy helyen! (mint egy pláza leharcolt reklámszövege...) de ezúttal tényleg így van! Praktikus, hogy nem kell kilométereket gyalogolni, ha az ember pár óra extrém sport után újabb adag adrenalinra éhes! A vízi hancúrozás helyszíne természetesen gondosan el van választva a fürdőzők területétől, az extrém őrületek nem veszélyeztetik a békésen pancsoló túristák testi épségét. Különlegesség, hogy Európában egyedül itt megengedett a benzinüzemű motoros vízi járművek használata édesvízi tavon! Mindezek mellett, ebben a szezonban az ÁNTSZ már kétszer is vett mintát a Tisza-tóból, Abádszalókon mindkét alkalommal a vízminőség kiváló minősítést kapott!

A part biztonsági állapotáról is hallhattunk pár szót. A töltés tetején húzódó kerítés – és a biztonsági szolgálat – hivatott éjszakai buli idején távolabb tartani a parttól a felfokozottabb állapotban lévő, a beach-hangulatot túladagoló egyéneket. Továbbá – a mi szemünkben plusz pontot jelent – hogy az értékmegőrző nem a strand büfé mögötti – a második sarok után jobbra, az Üveghegyen is túl, a terminátoros flipperrel szemben lévő pontján van, hanem közvetlenül a parton, a víz mellett. Nyugodtabban vetjük magunkat a habokba, ha tudjuk, hogy a mobilunk és a hazautazásra szánt pénzünk trezorja nem a kék törölközőnk (rajta aranyos, duci pingvinekkel), hanem egy komolyan vehető biztonságos szekrényke. Apróságnak tűnik, de szerintünk fontos elem egy strand felépítésében, hogy hová tehetjük az értékeinket, amiket nem feltétlen akarunk eláztatni, vagy még kevésbé jótékony célra felajánlani illetéktelen illetékesek számára. Persze „világbéke, peace&love”, de lássuk be, hogy az ördög sohasem alszik...

Található továbbá a parton egy színpad, ami frankó koncertek lebonyolítására alkalmas helyszín, valamint egy –mondanom sem kell, hogy szabadtéri – mozi. Ilyen eredeti, vadregényes körülmények között akár Bruce Willis művész úr életművének robbantgatósabb lenyomatait is szívesen újranéznénk, akárhányszor láttuk már! Maga a szabadtéri mozi-élmény mindent fölülír! Arról nem is beszélve, hogy a „minden robbantás után egy sör”- elv is könnyen érvényesülhet, mivel – roppant praktikusan – igencsak közel esik a bárpult a vetítés helyszínéhez. A mozi műsorát nézve – filmfalóként – állíthatjuk, hogy a komolyabb műfajok iránt érdeklődők épp úgy megtalálják a kedvükre valót, mint a kommerszebb élményre vágyók (Willis és... mondjuk a Tüskevár is lazán megférnek egy csárdában).

Egy-két óra „idegenvezetés”, beszélgetés után ismét kettesben maradtunk, felvettük hát a „vízparton felhőtlenül nyaraló pár”-figurát és csatlakoztunk a napolajos, jégkrémes (lángosos, gofris, limonádés, UV-védelmes, fényképezgetős) „társasághoz”. Élveztük a motorcsónakok és jet-ski-k által kavart hullámokat, a vizet, az óriáscsúszdán szórakozó tinik eufórikus sikoltozását, egyszóval belemerültünk... Kora délutánra a Nap és a víz már megtették hatásukat, erőt vett rajtunk a „beach-kóma”, mikor az ember már jóllakott óvodásként, réveteg mosollyal bámulja az őt körülvevő sokaságot, hallgatja a papucsférjek állandó vitáit karakánabb feleségükkel: „Miért gyűröd úgy azt a pokrócot? Miért nem hoztál gofrit a lángoshoz? ÉS EGYÁLTALÁN: Miért csak egy fejed van???” Szóval, amikor mindez egy masszába keveredve kavarog az éterben –vegyülve a távolabbi jet-ski zúgásával, akkor érezheti igazán az ember, hogy VÉGRE IGAZÁN NYARAL!!! Már csak fokozza a nirvána-érzetet, ha az ember mindezt két dobozos sör (vagy egyéb folyékony öröm) társaságában teszi egy árnyas fa alatt. Mivel nem BMW-vel, hanem MÁV-val érkeztünk, ez is megengedett...

Négy óra körül – nem honvágytól hajtva, hanem, a MÁV csatlakozásait figyelembe véve – az sem elhanyagolható, hogy ezt a kis blogot valamikor el kell kezdeni... – elhagytuk a strandot, a várost. Naptól kipirosodva zötykölődtünk hazafelé abban a reményben, hogy még visszatérhetünk kipróbálni a „vadállatibb” sporteszközöket is, hajnalig tartó disco-tól kómásan horgászni, Bruce Willist (vagy egy másik kortárs kollégájának filmjét) nézni egy gyalogtúra, vagy tó átúszás után, részt venni egy halászléfőző versenyen, végre élőben látni egy szépségkirálynő választást! Szóval: tőlünk Abádszalók kap egy hatalmas LIKE-ot –kis híja, hogy (még) nem „bökés”-t...