Tar Renáta és Majorfalvi Bálint blogja

Megtiszteltetés átlépni az abádszalóki Faluház, vagyis a Babamúzeum küszöbét, mert  -és ezt minden túlzás nélkül állítjuk kedves blogmustrálók – ilyen nincs máshol a világon! Hogy mitől változik át az egyszerű látogató a hely tátott szájú csodálójává? A válasz az István király utca 41. szám alatt található. A külső folyosón autentikus falvédők, különböző népi használati tárgyak, „ereklyék” sorakoznak, majd beljebb haladva megcsodálhattunk egy „tiszta szobát”, annak minden bútorával.

Az első igazi „kultursokk”, ami a látogatót éri, az a külföldi babák seregszemléje… A múzeum létrehozója Steigauf Józsefné – Róza néni - meghökkentő részletességgel mesélt nekünk a kiállított babákról, származásukról, ruháikról – egyes babákhoz kisebb történetek is fűződnek. Vagyis első körben a világ 68 országának 251 babája néz farkasszemet a látogatóval, lelkes adományozók, diplomaták jóvoltából. Talán ez az egyetlen helyiség a világon, ahol ennyi nemzet békében tud élni egymással – legalább ez a pár baba… Tovább haladva már a Róza néni által felöltöztetett több száz  babát láthatja a kedves vendég, pontosabban a Kárpát-medence viseleteit. A kiállítást végigjárni azért igazi élmény, mert Róza néni kalauzolása során az ember rádöbben: ezeknek a babáknak, a ruháknak – és egyáltalán magának a kiállításnak – ÜZENETE van (igen, hozzád, aki ott állsz egy háromnegyedes farmerben és kockás ingben), s mi más küldetése lehet egy ilyen kiállításnak, mint, hogy megszólítsa az embert? Azzal eddig is tisztában voltunk, hogy öltözködésünkkel üzenünk a világ felé – vagyis, egy szakadt metallicás póló háromnegyedes koptatott farmerrel is beszédes összeállítás, azonban, hogy a népviseletnek kismillió izgalmas változata és árnyalata van, csak most találkoztunk először. S ezek a variánsok nem csak úgy maguktól alakultak ki, hogy a néprajzkutatóknak minél több melója legyen külön elemezni őket, hanem minden kis részletnek, kis változtatásnak OKA van! A falusi kislány másképp hordja a kendőjét, ha mosni megy, ha tengerit morzsol, ha táncba viszik, ha táncba vitték, ha a tánc után más is történt… Rengeteg apró részlet, hangulat, történet tükröződik egy-egy népcsoport viseletében, s a kiállítást szemlélve - infókat, történeteket hallgatva – mindegyik értelmet nyer az ember szemében, az egész szinte egy szórakoztató mese babákkal illusztrálva! Levontunk némi tanulságot is… hogy manapság mennyire egysíkú „üzeneteket” hordozunk (és itt tisztelet a kivételeknek, a divatdiktátoroknak), az ember az egyszerűségre, kényelemre, sablonokra törekszik, ha akarja, ha nem. Kedves fekete pólós, melegítő nadrágos számítógép-őrültek! Egy részletesebb facebook-profil sem mond el (még feleannyit sem) gazdájáról, mint egy egyszerű népviselet egy hagyományőrző népcsoportnál. A kiállítás egyik csodája: a babaruhák részletessége Róza néni maximalizmusát dícsérik: ha az adott viselet megkívánja, akár 6-8 réteg alsóruhát is pontos részletezéssel mutat be a kíváncsiskodó számára, aki esetleg egy babaszoknya alá néz (s mi bizony benéztünk, ha már ott voltunk)! S hogy mindez honnan származik? Szakmai kifejezéssel élve: innen-onnan. Amit Róza néni nem saját maga készített (illetve nem saját anyagból), azt ajándékba kapta. Aki valaha bármit is felajánlott, illetve át is adott a gyűjtemény számára, biztos lehet benne, hogy ajándéka a legméltóbb helyre került, büszke lehet rá, hogy valamit hozzáadhatott ehhez a fantasztikus kiállításhoz! A termeket végigjárva úgy gondoltuk: ezt létrehozni, fenntartani egy élet is kevés… talán két-három élet is! Nos, Róza néni korábban pedagógusként dolgozott, s babaszakkört hozott létre (ezért 1996-ban megkapta  a Magyar Köztársasági Érdemrend bronzfokozatát.) A szakkör később megszűnt, de a sok baba nem maradhatott parlagon, így megnyílt a Babamúzeum, s nem csak a turisták figyelmét szeretnénk felhívni létezésére, hanem azon HELYI LAKOSOKét is, akiknek eddig nem volt alkalmuk ellátogatni a Faluházba! Róza néni jelentős értéket hozott létre, s csak remélni lehet, hogy az utókor méltó módon bánik majd ezzel az egészen egyedülálló örökséggel!

Lilaakácos menü – ez szinte már menetrendszerű – s utána már irány is a Borostyán Apartmanház, ahol némi kézműveskedésre adtuk a fejünket. Előbb pár szót a helyről (ne rontsunk csak úgy ajtóstul a házba, csak azért, mert megátalkodottan kézműveskedni akarunk…) Szóval a „de lux” kategóriába sorolt apartmanház tizenkilenc vendég kényelmes elhelyezésére alkalmas, játszótér is van homokozóval (amit elsősorban gyermekek részére ajánlunk…), hintákkal, csúszdával, fedett kerti sütő-főző hellyel, csocsó asztallal. Különböző programok szervezése igényelhető – pl. kerékpártúra, lovaskocsikázás, teniszoktatás, lávaköves masszázs, bérvadásztatás, borkóstoló és pincelátogatás, idegenvezetés a városban, csónaktúra – „jó tanuló” olvasóink emlékezhetnek rá: nekünk nagggyon bejött! Valamint az általunk is kipróbált kézműveskedés is remekül lefoglalhatja a gyermekeket, amíg apu, anyu halászik, vadászik, vagy csak egyszerűen sütkérezik a napon! (De ők is beszállhatnak, a művészi karrierjét itt senkinek nem akarják derékba törni!) Rengeteg további lehetőség és szolgáltatás olvasható az apartmanház honlapján – erősen ajánlott szállás, ha az ember csendes környezetben, de mégis a part közelében akar megszállni! Szabóné Lázár Tünde látott vendégül minket, s vezetett be először a batikolás titkaiba. Tulajdonképpen… nem titkok ezek, a fél világ tudja! Viszont rólunk eddig nem lehetett elmondani, hogy lépten-nyomon, agyba-főbe, fel s alá batikoltunk volna… Abádszalókos pólókat készítettünk (juszt sem Balaton-feliratút…), ördögien bántunk a ceruzával, az ecsettel, a spárgával - egy jó buliellenőr mindenhez ért – aztán a hűtőmágnes készítésébe is belekóstoltunk! A kóstolás meglehetősen eredményes volt, Abádszalók neve rövidesen ott díszeleg majd komáromi hűtőnk ajtaján! A decoupage technika ördögei is lettünk pár perc alatt, s mindezekre tárgyi bizonyítékaink –saját készítésű szuvenírjeink vannak! Közben megérkezett pár lakó az apartmanokból, megkívánták tőlünk a batikolást – ez ilyen… mint, mikor gusztán eszünk valamit és a szomszédunk gyomra is elkezd korogni. Édes görögdinnyét is kaptunk Tündétől uzsonna gyanánt – ezt kivételesen nem batikoltuk, nem lakkoztuk le, rendeltetésszerűen eltüntettük! Frankó kis délután volt, megtanultunk pár kézműves furmányt – köszönjük Tünde! – az itt készült pólókban pedig valamikor mindenképp megmutatjuk magunkat Abádszalók tisztelt lakosságának!

Ismétlés a tudás… hagyjuk is: vacsorázni szintén a Lilaakácba mentünk. Na, most igazán belenyúltunk a tutiba!!! Reni egy halászlevet evett, s azóta is csak arról beszél (persze a batikoláson kívül), Bálint Tüzes bélszíncsíkokat, héjas, fűszeres burgonyával! Utóbbit kifejezetten a csípősebb cuccok kedvelőinek ajánljuk (nyílván a neve alapján egy kismama sem rendelné újszülöttjének), amellett, hogy rendkívül ízletes, egy konkrét fertőtlenítést végez az ember torkában, igazi csemege a tüzes-kaja imádóknak!

ÉÉÉÉS Koncert! A szolnoki Esti Party zenekar – vendégbillentyűssel – nagyszerű másfél órát produkált! Pörgősebb, „nem látom a kezeket”- számokkal és érzelmesebb „most kereshettek hullócsillagot a szerelmetekkel”-dallamokkal. Volt férfiszámokkal is sikeresen megbírkózó női frontember és tankcsapdás hajdobálást bevető férfi gitáros. Őket követte Antal Timi fél órás műsora, ami láthatóan (s nem kevésbé hallhatóan) lázba hozta a közönséget! Ha valakinek az Isten kincset adott a kezébe (ez esetben a torkába), azt meg kell mutatni… Öröm látni, ha valaki nem csak megjelenésében fiatalos és végtelenül szexis, hanem tehetsége is rendelkezésére áll, hogy elbűvölje hallgatóit! Timi elementáris energiákkal szórakoztatta közönségét, egyszerűen önmagát adta, s ennek nem lehetett ellenállni - ilyenkor még a hétpróbás  buliellenőrnek is mosolyra húzódik a szája!!!

A NAP KÉPEI A GALÉRIÁBAN...