Tar Renáta és Majorfalvi Bálint blogja

Először is le kell szögeznünk, hogy a mai nap egyetlen giga-projectje nem a szervezők kezdeményezése volt, mi hoztuk az ötletet: szeretnénk körbebiciklizni a Tisza-tavat. Pontosabban felmerült a szervezőkben, mint program-lehetőség, de végül túl brutálisnak találták ahhoz, hogy kötelezővé tegyék. Mi viszont azért jöttünk, hogy kivételesen brutálisnak tűnő dolgokba is belekóstoljunk (ilyen volt pl. korábban a Barátom Knerten című családi film megtekintése is, de ez a mostani valamennyire a fizikai kondira is helyez némi hangsúlyt…) ÉS ELJÖTT A NAGY NAP!  Hogy ez az év egyik legmelegebb napja lesz, erre nem számítottunk, de így dobta a gép…  Kovács Mihály polgármester úr is velünk tartott, együtt vágtunk neki a kb. 70 km-es habkönnyű távnak. A Kiskörei Erőmű felé indultunk az Oszonits Jánosnétól kapott kölcsönbringákon. Frissen (3 óra alvás után – mindenféle alvás-fajta, úgy, mint: szunnyadás, punnyadás, szunyókálás, rövid durmolás, stb…  időveszteségnek számít a szemünkben, ezért minél kevesebb időt töltünk csukott szemmel), fiatalosan (reggel 6:30-kor melyik buliellenőr mosolya nem fiatalos??...). Némi edzésben ugye már volt részünk (Kisköre táv, Tiszaszőlős táv), így nem volt idegen számunkra az érzés, mikor a bicikli ülése elkezd hatással lenni az ember alfelére… (Aki életében max. egyszer ült biciklin, valószínűleg az is érti, miről beszélünk). A kánikula – mint olyan – nem az a fajta időjárási elem, ami szolídan, hatszor elnézést kérve telepszik rá a légkörre, hanem beüt, mint az istennyila és mindenki bújjon, ahova tud... Mi juszt se bújtunk sehova, kőkeményen haladtunk a tó melletti töltésen! Szó volt róla, hogy a szél majd innen fúj, onnan fúj – közöljük mindazokkal, akik hosszabb kerékpártúrára készülnek, hogy az a bizonyos szél MINDIG SZEMBE fog fújni, ha a fene fenét eszik is! Ami pedig a folyamatos folyadék igényt illeti: hogy igazoljuk az út menti büfék létjogosultságát, útunk során kb. nyolcat ellenőriztünk – s amit elfogyasztottunk, azt kb. két percen belül ki is izzadtuk – elnézést a naturalista részletekért, törekedtünk a  (35 fokos) kánikulai körülmények valósághű ábrázolására! Persze a táj és maga a tó gyönyörű, maga a bicikliút teljesen járható (kis része visz csak közúton Poroszló és Tiszafüred között). Aki nincs hozzászokva a folyamatos fizikai megterheléshez (értsd: rendszeres sport), annak egy ilyen út során megközelítőleg 4-5 holtpontja biztosan van! Tehát olyan pillanatai, amikor átvillan az agyán a „hogy kerültem én ide” és a „komolyan gondoltam én ezt?” – standard mondat. (Mindent szigorúan saját tapasztalatból írunk) S mikor az ember kezére kiül a kiizzadt só és AZT keni be napvédő krémmel, akkor érezheti, hogy talán valóban sportolt valamit!

Pár komolyabb megállót is közbeiktattunk, elsőként a Tisza-tavi Ökocentrumot Poroszlón. Sok Tisza-tó menti lakostól hallottuk már hogy  „hú, mióta megnyílt, el akarunk menni, de, valahogy sosem sikerül”. Egy bíztató szó számukra is:  érdemes! Ez a rendezvényközpont egy helyen gyűjti össze a Tisza-tó és a Tisza-völgy természeti kincseit, bemutatva a tó élővilágát – itt található többek között Európa legnagyobb édesvízi akváriumrendszere. A környék biológiatanárnői minimum el kell, hogy hozzák tanítványaikat (nem azért, hogy letudjanak 23 oldalt a tankönyvből egy unalmas tanulmányi kirándulással – jégkrémmel, ropival és anya szendvicseivel – hanem, hogy élő egyenesben lássák az élővilág egyes példányait ebben a roppant igényes gyűjteményben! Másfél óra alig volt elég pár alapvető dolog megtekintésére – kígyók, békák, vidrák, gólyák, madarak, egy mesebeli csacsi, s néhány olyan robosztus alkatú halacska, akikkel nem szívesen találkoznánk egy sötét sikátorban – igen, stimmel a képzavar: hallal sikátorban),  az Ökocentrumhoz talán egy nap is kevés. De tessék időt szakítani rá!

Mikor elhagytuk az épület-együttest, már jócskán izzasztotta a strandok népeit a 35 fok. Ilyenkor jó tekerni a bringát – az alfelünk már konkrét viharjelzéseket kezdett küldeni az agyunknak – nem baj, érezzük, hogy élünk, érezzük, hogy egyáltalán van alfelünk! Ha minden nap ennyit kerekeznénk, fitness-blogot is vezethetnénk – persze ezt némileg aláásná a következő napokban elfogyasztandó óriáspalacsinta-mennyiség  és az  egyéb gasztro-finomságok… Út közben a polgármester úr mesélt az épp érintett településekről – akár az út menti szalmabálákról is – itt minden tárgyhoz, minden utcasarokhoz fűződik egy-egy történet - s hogy ezeket  legtöbb esetben velünk is megosztják, olyan érzést kelt bennünk, hogy szinte ismerjük a történetek szereplőit, nem jövünk zavarba bizonyos témák hallatán, mert egy másik részletét már hallottuk másvalakitől. Szóval… mondhatjuk, hogy egyre inkább képben vagyunk a helyi történésekkel kapcsolatban – Híradót, mióta itt vagyunk, nem nézünk, csak az abádszalóki regionális hírekkel foglalkozunk közvetlen közelről több, mint két hete. De nem is hiányzik a TV… egyikünknek sem… Na ja:  Fél héttől hétig ránk hozzák a frászt: nyolcan haltak meg, ebből ketten súlyosan, a többi csak tetszhalott – aztán hétkor állatos, panda macis hírek, mert amúgy szép a világ… Szóval: inkább nézzük a Tisza-tavat izzadva egy bicikliről, mint a rémhír-adókat egy dobozból! A csodálatos nádasok, maga a tó látványa feltöltött minket, az út legnehezebb szakaszaiban is.

Tiszafüred-Örvénynél pedig egy rövid kis kalauzolásban lehetett részünk a Kormorán Kikötőben Hegedűs Gábor által (a Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója). Vízparti vendégházaik amellett, hogy roppant impozánsak, VALÓBAN a vízre néznek – adott esetben a kedves vendég szemmel tarthatja saját vízi alkalmatosságát, amit a parton kötött ki. Hagyományos kikötői szolgáltatások mellett csónakkirándulás, horgásztatás, kenukölcsönzés, tűzrakási lehetőség is van! Különböző vízijárművek kikötési lehetősége is adott  (sólyapályával a speciális kikötőmedencében). Egy vendégházi szobát is megtekinthettünk közelebbről – odabenn, a vastag falak miatt, valóban kényelmesen túlélhető a nyár, a több fokkal hűvösebb levegő kellemesen „konzerválja” a kedves vendéget.

Persze némi frissítő után innen is útnak kellett indulnunk, hogy még ma legyűrjük a maradék távot! Ilyenkor már „sokat megélt” biciklistáknak számítottunk (legalábbis mi úgy éreztük). Mikor az embernek már nincs olyan tagja, ami ne fájna, egyszer csak úgy érzi: TÖKMINDEGY! (és ez elönti némi boldogsághormonnal). Végül délután négy óra felé értük el célunkat, az abádszalóki strandot (ami számunkra az utóbbi – és az elkövetkezendő hetek –  alfája és omegája). Egy levezető fürdés tette biatlonisztikussá a mai napot (is). Hogy színt és izomlázat kaptunk, hogy a székre ülni is fáj – ez csak természetes! Igen, megcsináltuk! A legkimerítőbb itteni „buli” volt, amit eddig ellenőriztünk… és abszolút rendben találtuk ezt a közel 70 kilométert! Aki Tisza-tó körre adja a fejét, annak javasoljuk a kevésbé kánikulai időjárást, illetve, hogy végig fényképezzen, mert valóban csodálatos a környék! Összeszámoltuk: Bálint összesen két hamburgert, Reni egy hamburgert és két kis melegszendvicset bírt megenni a nap folyamán. A blogírás pillanataiban is – valljuk be –egy másik dimenziót is érzékelünk (nem kis, zöld fejű lényekkel, akik egy fémes színű űrhajóból baktatnak felénk), a réveteg fáradtság és a megpirult, izzó test feelingje biztos sokaknak ismerős… Ma este a moziban ismét a Skyfall – James Bond- film megy s mivel úgy gondoljuk: Daniel Craig ma sem fogja rosszabbul játszani a szerepét (és ugye már kiveséztük ezt a popcorn mozit egy korábbi bejegyzésben), ALSZUNK egy hatalmasat, kora reggel pedig költözünk… egy ideiglenes helyszínre… legközelebb onnan kapcsolunk tisztelt blogmustrálóinkhoz! Most pedig: jó éjt (nekünk)!

A NAP KÉPEI A GALÉRIÁBAN...