Tar Renáta és Majorfalvi Bálint blogja

Ismét megtalált bennünket egy hivatalos PIHENŐNAP! Vagyis a legjobb állás-projecten belül is el lehet (kell) menni szabadságra, némi regenerálódásra a végső hajrához. Mivel így augusztus közepén ismét beütött a kánikula, a partra vonultunk és egy olyan Shadow Hunter-ben volt részünk, hogy a fal adta a másikat! (Aki esetleg „út közben” lemaradt volna az említett játék mibenlétéről, illetve annak szabályairól, korábbi bejegyzéseinkből kibogarászhatja…) Végül találtunk egy tenyérnyi árnyékos földrészt, ahol ideiglenesen letelepedhettünk, s eszközölhettünk némi vízminőség-ellenőrzést – ezúttal (Pál Mariann, a Tisza-tó Strand Nonprofit kft. ügyvezetőjének  jóvoltából) egy gumimatraccal. Minden bizonnyal a mai volt az utolsó lehetőségek egyike, hogy ezt megtehettük, ugyanis lassan felüti a fejét az „Itt a vége, fuss el vége” –feeling. A végső összegzéssel, a nagy statisztikai számításokkal még azért várunk kicsit, de egy ilyen programmentes nap alkalmával (fényképek rendezgetésével, válogatásával) már úrrá lett rajtunk némi nosztalgia az elmúlt nyár iránt, holott egy-két nap még rendelkezésünkre áll, hogy begyűjtsük az utolsó élményeket. A mai strand például a kb. tíz nappal ezelőtti brutál kánikulát idézte, ismét megindult a tömeg az abádszalóki partok felé, csúcsra járt a banán, a jet-ski, a vízibob (mint láthattuk), mindenki igyekszik kihasználni a hosszú hétvégét egy kiadós Shadow Hunter-ezésre! Ma még sláger a napolaj, a matrac, a kürtőskalács! A gyerekek még építik a homokvárakat, az anyukák még el-elküldik az apukákat lángosért, behűtött üdítőért. Csobbantunk egyet, buliellenőr szenzorral alaposan szemügyre vettük a partot, majd úgy éreztük, ideje meglátogatnunk egy vendéglátóipari egységet! Lilaakácos menünk elfogyasztásakor is telt ház fogadott a vendéglőben, de a kiszolgálás még ezzel együtt is pörgős volt. Ebéd után pedig – bevalljuk derekasan – igazi, originális szieszta következett a szálláshelyünkön…

Néhány órás alvás után (most bepótoltunk minden hiányosságot, az álommanók lazsálhattak közel egy hónapig, de ma durván munkára fogtuk őket), ismét a Lilaakác felé vettük az irányt (ha egyszer odairányít a program, nincs mit tenni – hehe…). Ezúttal a benti helyiségben vacsoráztunk, mivel odakinn már valóban fullon volt minden. Kezdésnek legurítottunk egy-egy mézes barackpálinkát (tudunk élni…), majd Reni tiszai halászlevet evett harcsaszelettel, Bálint bárány steak-et fűszeres burgonyával, fokhagyma jammel. Közben tanúi lehettünk, hogy csúcsidőben milyen pörgős meló folyik egy ilyen menő étteremben (ezúttal közelebb ültünk a bejárati pulthoz, a „központi agyhoz”). Ha itt vagy pincér, nem árt, ha nyolc cetli van az agyadban, amikre menet közben jegyzetelhetsz, hat kezed, amiben a tányérokat viszed, márkás GPS-ed, hogy egy kollégáddal se ütközz össze az ajtónál, s egyáltalán masszív idegrendszered, hogy órákig a toppon tudj maradni. S persze mindezek mellett udvariasan, elegánsan kommunikálni a vendéggel... Minden elismerés a legénységnek, s persze a háttérmunkásoknak is, a vacsora elsőrangú volt!

„Te… ezek jók!” – ez a mondat csúszott ki mindkettőnk száján teljesen önkéntelenül az Ocho Macho – banda bevezető száma után ma esti koncert-szeánszunkon. Aztán fokozódott a dolog a „Te, ezek nagggggyon jók!”-on át a „Te, ezeket hallgatni fogjuk!”-ig. Ritkán érezheti az ember, hogy IGEN, ŐK AZ ÉN ZENEKAROM! Ma este mindkettőnkben ez fogalmazódott meg a srácokat hallgatva – s ami fontos: ÉLŐBEN hallgatva! Persze a vizuális műsor sem volt utolsó: a frontember, Kirchknopf Gergő minimum 2 kilót adhatott le meglehetősen látványos (folyamatos) tánc-parádéjával a másfél órás koncert alatt. Annyira különleges show-t nyomnak, hogy nem is nagyon lehetne őket beskatulyázni valami sablon kategóriába! Pár infó róluk, mert fontosnak tartjuk, hogy blogmustrálóink (is) megismerjék őket: 2003-ban alakultak Kőszegen, a reggae, a ska, a punk és  a latin keveredéséből született – általuk „huppogás”nak nevezett stílusban zenélnek.  Dalaikat magyar, angol, és spanyol nyelven adják elő valami egészen egyedi performansz- jelleggel: kicsit színházi (naná, hogy a két színésznek bejön), kicsit koncertes, itt-ott filmzenés, (nem kicsit) bulis, egyszóval „Fantastico”! Ez minimum egy-egy like-ot ér a két buliellenőrtől az együttes facebook-oldalára…

A NAP KÉPEI A GALÉRIÁBAN...