Tar Renáta és Majorfalvi Bálint blogja

Egy Kossuth Rádió riporttal indult a nap 8:50-kor, Bálintot kérdezték pár percig a legjobb állás projectről (miről másról ugye…), s magáról a blogról. Felmerült egy érdekes észrevétel – illetve, ahogy a műsorvezető hölgy fogalmazott: egyetlen kritika. Mégpedig, hogy talán kevés részünkről a kritika! Nosss…  az a helyzet, hogy mivel a programban részt vevő szolgáltatók nyilván szolgáltatásaik színe-javát nyújtják nekünk, egy igazi best-of hónapot töltünk itt, igazán kevés okunk van panaszra. Nem arról van szó, hogy az abádszalóki kutyuskák szellentése rózsaillatú és mi azt is imádjuk, mert mondták, hogy MUSZÁJ! Habár programjaink eléggé kötöttek, a blogírásban  szabad kezet kaptunk, - s ezt nagyon élvezzük! (Hú, ezek most aztán a tuti backstage információk!) Koránt sincs róla szó, hogy begombáztattak minket és éjjel-nappal vigyorogva csapkodjuk a klaviatúrát. Sűríteni próbálunk és kiemelni azokat az élményeket, illetve szolgáltatásokat, amikért úgy gondoljuk, hogy valóban érdemes ellátogatni a Tisza-tó mellé! Egyébként bárkinek állunk rendelkezésére, ha kérdés, észrevétel merül fel – az internet varázslatos világában ma már nincsenek kommunikációs akadályok… Szóval lement a riport élőben! Állati furcsa egy szobában úgy telefonálni, hogy akár az egész ország hallhatja, mit beszél az ember… 

Ezek után bőséges svédasztalos reggelit kaptunk a Zöld Wellness házban: felvágott, corn flakes, kakaó, tea… a bőség zavara forgott fenn. A délelőtti programunk egy feszített tempójú jacuzzi és medence-használat volt. Tudjátok… medencéből ki-be… aztán megtalálni a jacuzzi nyomógombjait… össze-vissza pezseg, most akkor hova is feküdjön az ember?... Kemény délelőtt volt, nekünk elhihetitek…

A lilaakácos menüvel ezúttal alig bírtunk el - nem csak, mert meglehetősen nagy adaggal bombáztak minket, hanem valószínűleg a 35 fok hőség miatt is (ezt most mindenképpen kritikának szántuk, 30 fok felett már belassul az ember, ezzel tisztában lehetne az időjárásfelelős Abádszalókon!) Reni egy Sütisziget-féle fagyival próbálta túlélni a kánikulát, Bálint férfibüszkeségből nem mutatta ki, hogy szenved a melegtől.

Délutáni programként a „szállásmegtekintés” szerepelt, vagyis Kasza Gábor alpolgármester úrral leellenőriztünk pár szálláslehetőséget azok számára, akik megpihennének Abádszalókon. Először a meglehetősen retro Diana Hotelt, ami a város központjában egy általános iskola tetőterében van kialakítva. 25 kétágyas szoba áll rendelkezésre – amit legfőképp gyermeküdültetésekhez ajánlanánk – nem azért, mert a gyerek mindent kibír és jó lesz csórikámnak a tetőtér is, hanem mert fiatal srácoknak tulajdonképpen majdnem mindegy, hogy hova járnak aludni, ha egyszer a nyár és a Tisza-tó miatt jöttek Abádszalókra. Rossz idő esetén Amerikából  jöttem-eznek egy frankót a rendelkezésre álló közösségi helyiségben! Nászéjszakához, egyéb ünnepi csibészségekhez nem elsősorban ezt a hotelt javasoljuk – hacsak nem az ős retro cuccok felfedezése a kedves pár perverziója.

Következő állomás (haladunk a strand felé) a Füzes Camping 600 sátor-,és lakókocsihellyel, 29 különböző üdülőházzal, tehát összesen 2000 férőhellyel. Meg kell említenünk, hogy a turista-szokások meglehetősen átalakultak az utóbbi években. Sátorozni ma már legfőképp csak fesztiválok alkalmával hajlandóak az emberek (tisztelet a kivételnek), eddigi ittlétünk során meglehetősen kevés sátrat láttunk (az előbbi tanulságot nem ebből vontuk le és nem is isteni sugallatra írjuk, megérdeklődtük, hogy mi is itt a helyzet mostanság). Sajnos a panzióhoz tartozó melegvízű strandfürdő jelenleg nem üzemel – említettük, hogy a panziót is, ahol jelenleg lakunk, hamvaiból támasztották fel nem is oly rég, hogy lakható legyen. Nem esküdnénk meg rá, hogy, ha a campingben feldobunk egy követ, az vendégre fog esni… ugye értik? Három hektáros, fűzfákkal övezett  terület jócskán kihasználatlanul. Rendelkezésre áll…

S végül az ifjúsági táborban jártunk. Eléggé megmozgatta a fantáziánkat. Ugyanis: Szinte közvetlenül a Tisza-tó mellett fekszik, komfortos és komfort nélküli faházakkal – tipikus közösségi hely, a faházas gyermek - illetve diáküdültetés kiváló helyszíne lehet. Kézművestábor, színjátszótábor, tánctábor (persze a lehetőségek sora végtelen: egy aktív, tenni akaró pedagógust meg kell, hogy érintsen a látvány, nem is értjük, hogy jelenleg miért nincs tele fiatalokkal…) Mellette közvetlenül a strand található, könnyen csobbanhat a gyerek, ha megunta a korsókészítést, vagy a jazz-balettet.

Vacsorázni a Lilaakácba vitt jó sorsunk – említettük már, hogy a gyertyafény elég jó hatással van egy (házas)pár kedélyállapotára, nekünk is jót tett ma este… Reni vörösboros marhapörköltet túrós csuszával s desszertnek málnás túróhabot evett, Bálint Kacsapecsenyét (tepsiben sült kacsacombot tört-burgonyával és párolt káposztával). Mindkettő isteni volt, s az étlapot nézve megállapítottuk, hogy ittlétünk alatt kóstolhatunk még egy-két ínyencséget, az étterem kínálata több, mint bőséges – s a tetőként funkcionáló akácfa ágak-bogak még mindig hihetetlenül romantikusak!

Sok nézőt csábított ma a szabadtéri moziba (a töltés oldalába) a Zambézia című dél-afrikai animációs film. Attól még, hogy nem a Pixar, vagy a Disney követte el, minden ízében hasonlít az utóbbi tíz év animációs csodáinak szinte mindegyikére. Erőteljes Oroszlánkirály-áthallás is van, csak itt Zordon bá’ nem oroszlán, hanem egy reszelős hangú leguán, a poénzsák sakálok pedig marabukként szerepelnek. Nem gond, tudjuk, hogy nincs új a nap alatt… Egyes ős-magyar hangok még mindig utolérhetetlenek, kár, hogy ők beszélnek a legkevesebbet… Számunkra akkor vált négydimenzióssá a mozi, mikor egy-két abádszalóki madár úgy gondolta, elrepül párszor a vászon előtt (csatlakozva 2D-s zuhanórepülős kollégáikhoz, így lett dél-afrikai-abádszalóki koprodukció) A mese sokszor veszít ritmust, de tart egy egészségesen szórakoztató szintet – s a mögöttünk kétpofikára nevetgélő kisgyermek igazolta, hogy abszolút nézhető az anyag! Végül: pokróc összepakolva, irány a Zöld Wellness – s lélekben készülünk már a holnapi (szintén dél-afrikai színvonalú) kánikulára…

A NAP KÉPEI A GALÉRIÁBAN...